for your own sake ;

bad habits are ghosts haunting me, a thought that never leaves from when i wake until i sleep, to seek heaven in my dreams where i feel i can finally breathe, forget everything, away from my reality.

because as long as i stay here i won't face my fears, right now i fear myself and what my heart held.

change the way you act, not just the way you think,

change the way you live, live the way you claim,

words are just words, until they're put to work

and it will be actions, not words, that change this earth.

take me to the edge of the world ;

lejárt a christmas season úgy érzem. most van még pár nap pihi aztán indulhat a szilveszter, ami idén is istenkirály lesz. a karácsony amúgy eléggé rohangálósan sikerült.megvolt a szokásos igazábólszerelemnézés a csajokkal, aztán másnap utazás mamáékhoz aztán megint másnap keresztékhez aztán haza, még estére belefért egy ivan & the parazol koncert is pif előzenekarral. mióta megnyílt a hangvilla meg a presszó egyszerűen nem kapok levegőt, újra megindult a nyüzsgés és a pörgés és már most tervezem, milyen lesz a január hajós stand up esttel meg heaven street sevennel meg persze szalagavatóval.

és vége a karácsonynak és annyira hideg sincs és kedvem lenne elmenni a tengerpartra, valahova provenceba és csak feküdni és hallgatni a hullámokat. ehhez lenne kedvem.

az elmúlt hét emlékére ~

véradás fail ;

ez itt egy emékeztető, hogy ha legközelebb alkalmam lesz vért adni, igenis menjek el és próbáljam meg mégegyszer. nem gondoltam volna, hogy alacsony a vérnyomásom vagy, hogy ennyire félnék a vérvételtől meg az ilyenektől, hogy majdnem odaájuljak a KELLŐS KÖZEPÉN, de lehet, hogy mégis. vagy csak kimaradt egy kávém és azért jött így ki? amilyen koffeinfüggő lettem, kinézem magamból, hogy ha nincs meg a napi ajánlott bevitelem, szépen leáll a szívem...

viszem magammal ;

a héten alig volt délután amikor itthon voltam. olyan jó volt, hogy minden estére volt valami kis program és annyira jóllakottnak érzem magam pedig még vége sincs a hétnek. kedden meditáció, tegnap rájátszás koncert, ma pedig harcsa vera koncert és még van holnapra egy csilalgszállós slam poetry est.

megszedem magam mindennel amivel csak tudom. olyan jó, hogy készen van  hangvilla meg az expresszó. igazi kincstár.

rájátszás volt a legeslegjobb. jó sokat nevettem azon ahogy zoli meg szűcskrisztián hozták a szokásos formájukat és hiába nevettem végig az egész koncertet a végén mégis kisírtam minden bánatom. teljes volt. 

let it rain ;

turning the tv on and off, walking then stopping, standing up then lying down, everything has something awkward to it. staring at the clock, squinting your eyes then relaxing them, laughing at myself and arguing with the wall that doesn’t respond. holding a cigarette between my black lips, lipsynching to the sad lyrics on the radio. on the other side of the mirror, where there is no one i fill it up with myself and form a smile with difficulty.

it seems like the nightly wind chills will tear up the black clouds, 

it seems like i’m gradually going crazy while staring at the red moon,

it seems like i’ll be able to forget it.

~ ~ ~

a nap bármelyik percében elindíthatom bármelyik epik high számot, csak több leszek tőle. bármelyik szám szövegének nézek utána, mindig valami új csodát, kincset fedezek fel.

thank you for breathing ~

néha ha nem tudok elaludni, elképzelem ahogy mellettem fekszel és szuszogva alszol. és olyankor az egész világ lenyugszik körülöttem és mosolyogva én is elszendergek melletted. 

néha. semmiképpen sem minden este.