2012. október 23., kedd

we’re not wrong, we’re just different because we don’t like the obvious answers. we are beautiful. you can be different, you can go crazy. cuz we’re the new new new beautiful.

real is the new beautiful.  

2012. október 21., vasárnap

they're called epik for a reason ;

nem tudom, hogy említettem e már, de már csak tablo miatt is rávettem magam, hogy átrágjam magam az epik high diszkográfián, meghallgassam a számaikat. aztán jött a hír, hogy mithra és tukutz is átmentek a YGhez, ami nem kicsit dobott fel, aztán meg persze jött a comeback híre. 19.én jött ki az album, az új számok és persze az arculatváltás. imádom a régi albumaikat, de így, hogy intenzíven hallgattam őket egy hónapig, egy kicsit megtalált a depi, az érzelmek, a düh a világ ellen, a meg-nem-értettség. most meg vitatkoznak a fanok, hogy az új album teljesen új minden szempontból és teljesen megváltoztak és mindenki tök butthurt miatta. én meg mint mindig, tök örülök annak, aminek lehet örülni, mindent jónak látok, semmi kritika nincsen bennem. nem tudom, hogy tényleg ilyen könnyű e engem lenyűgözni, elismerést nyerni tőlem vagy csak tényleg ennyi minden tetszik. de hát az meg lehetetlen, hogy nekem minden tetsszen. mindegy is, a lényeg, hogy imádom az új albumot. imádom, hogy boldognak tűnnek rajta, hogy ebben a jelenben végre újra egymásra találtak hárman. tablonak lecsengett a stanford-ügy, mithra visszajött a seregből és tukutz újra lenyűgöz mindennel amit csinál.
nem mondhatom, hogy régóta, de elmondhatom, hogy ismerem őket és a zenéjüket, és azt is elmondhatom, hogy majdnem könnyekben törtem ki az alábbi számot hallgatva. ehhez persze bom gyönyörű hangja, maga a videó, de inkább az érzés, a nagy visszatérés, a sohaneaddfel koncepció és a mindig törj az ég felé dolog kapott el. és persze a követendő példa. ők hányszor adhatták volna fel? és mégsem.

that's what's called inspiration. and they're called EPIK high for a reason. 


2012. október 8., hétfő

aki számít, azt te sosem látod. aki valamit is akar, az a jóbarátod, aki megesküszik, hogy jóbarát vagy, pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak. az a sumák fajta, az sosem mondja, csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja. pedig elevenen eszi meg a penész érted. sokra képes, aki szeret téged. és hiába mondod, hogy sosem kérted. és hiába mondod, hogy azt nem lehet. és te hiába látod, hogy szép az élet. ha nem látja senki más, cseszheted.

2012. október 3., szerda

a piros karikás ;

tizennyolc lettem. =] persze, mindenki azt mondja, hogy mennyire nem érzel semmi különbséget és tényleg nem, de nem is ez a lényeg. az a lényeg, hogy örülök, hogy így vagyok tizennyolc. mindenki mondja, hogy felnőtt lettem, én meg... mert eddig nem voltam olyan? =D mondjuk megvan ez a "már növök fel, de várjatok, én még gyerek vagyok!" érzés, de nem olyan mérvadó. aztán majd kideürl még, mi jár majd ezekkel a dolgokkal. =] a lényeg, hogy ma sportoltunk egyet, pénteken gólyákat avatunk, szombaton meg meglepibulim lesz. =]

most meg odakint barnus meg apa nyihog az elnök emberein én meg bent ülök a szobámban és az új heaven street seven albumot hallgatom, mert ez az egyik legjobb ajándékom, hogy ma jelent meg. =] az album felénél ki kellett mennem megölelgetni anyát, hogy "anyaénúgyszeretemaszücskrisztiáááánt."

mivel negyed négykor születtem (HAJNALBAN) anyáék sikeresen berontottak a szobámba és felébresztettek és apa közölte velem, hogy boldog születésnapot, felneveltünk, ennyi volt a mi dolgunk. =D és csodálkoznak, hogy honnan ered a kis elmebajom. hát a gének... <3 br="br"> a hét jelszava pedig: bor kell, rengeteg bor kell.