felettünk szállnak el az utasszállító repülők. szeretek kint ülni az erkélyen és csak nézelődni. este főleg, amikor látom ahogy villognak a fényeik és beleremegnek a falak ahogy alacsonyan szállva elmennek felettünk.
nincsen függönyöm és minden reggel hétkor felébredek. szeretem a teljes napokat. amikor nem azon kapja magát az ember, hogy délután kettő van és még semmit nem csinált. akkor is, ha éppen nincsen semmit csinálni.
érdekes egy hét volt és még érdekesebb hét következik. kati fesztivál, aztán pedig gólyatábor és utána már csak kettőt pislogok és kezdődik a várva várt egyetemi élet. úgy érzem, most még nem kell semmit gondolnom az egészről. gólyatábor után majd letisztul úgyis minden. meg úgyis könnyen feltalálom magam. mert én egy ilyen lány vagyok.
picike, naiv, kedves, találékony és egy kicsit örökké elveszett.

