for your own sake ;

bad habits are ghosts haunting me, a thought that never leaves from when i wake until i sleep, to seek heaven in my dreams where i feel i can finally breathe, forget everything, away from my reality.

because as long as i stay here i won't face my fears, right now i fear myself and what my heart held.

change the way you act, not just the way you think,

change the way you live, live the way you claim,

words are just words, until they're put to work

and it will be actions, not words, that change this earth.

take me to the edge of the world ;

lejárt a christmas season úgy érzem. most van még pár nap pihi aztán indulhat a szilveszter, ami idén is istenkirály lesz. a karácsony amúgy eléggé rohangálósan sikerült.megvolt a szokásos igazábólszerelemnézés a csajokkal, aztán másnap utazás mamáékhoz aztán megint másnap keresztékhez aztán haza, még estére belefért egy ivan & the parazol koncert is pif előzenekarral. mióta megnyílt a hangvilla meg a presszó egyszerűen nem kapok levegőt, újra megindult a nyüzsgés és a pörgés és már most tervezem, milyen lesz a január hajós stand up esttel meg heaven street sevennel meg persze szalagavatóval.

és vége a karácsonynak és annyira hideg sincs és kedvem lenne elmenni a tengerpartra, valahova provenceba és csak feküdni és hallgatni a hullámokat. ehhez lenne kedvem.

az elmúlt hét emlékére ~

véradás fail ;

ez itt egy emékeztető, hogy ha legközelebb alkalmam lesz vért adni, igenis menjek el és próbáljam meg mégegyszer. nem gondoltam volna, hogy alacsony a vérnyomásom vagy, hogy ennyire félnék a vérvételtől meg az ilyenektől, hogy majdnem odaájuljak a KELLŐS KÖZEPÉN, de lehet, hogy mégis. vagy csak kimaradt egy kávém és azért jött így ki? amilyen koffeinfüggő lettem, kinézem magamból, hogy ha nincs meg a napi ajánlott bevitelem, szépen leáll a szívem...

viszem magammal ;

a héten alig volt délután amikor itthon voltam. olyan jó volt, hogy minden estére volt valami kis program és annyira jóllakottnak érzem magam pedig még vége sincs a hétnek. kedden meditáció, tegnap rájátszás koncert, ma pedig harcsa vera koncert és még van holnapra egy csilalgszállós slam poetry est.

megszedem magam mindennel amivel csak tudom. olyan jó, hogy készen van  hangvilla meg az expresszó. igazi kincstár.

rájátszás volt a legeslegjobb. jó sokat nevettem azon ahogy zoli meg szűcskrisztián hozták a szokásos formájukat és hiába nevettem végig az egész koncertet a végén mégis kisírtam minden bánatom. teljes volt. 

let it rain ;

turning the tv on and off, walking then stopping, standing up then lying down, everything has something awkward to it. staring at the clock, squinting your eyes then relaxing them, laughing at myself and arguing with the wall that doesn’t respond. holding a cigarette between my black lips, lipsynching to the sad lyrics on the radio. on the other side of the mirror, where there is no one i fill it up with myself and form a smile with difficulty.

it seems like the nightly wind chills will tear up the black clouds, 

it seems like i’m gradually going crazy while staring at the red moon,

it seems like i’ll be able to forget it.

~ ~ ~

a nap bármelyik percében elindíthatom bármelyik epik high számot, csak több leszek tőle. bármelyik szám szövegének nézek utána, mindig valami új csodát, kincset fedezek fel.

thank you for breathing ~

néha ha nem tudok elaludni, elképzelem ahogy mellettem fekszel és szuszogva alszol. és olyankor az egész világ lenyugszik körülöttem és mosolyogva én is elszendergek melletted. 

néha. semmiképpen sem minden este.

lately ~

angol érettségi kipipálva mindenestül. bánom, hogy már nem tanulom mondjuk, de így is minden nap azért foglalkozom vele, hiszen az interneten élek... és olyan jó érzés, hogy valamiben legalább jó vagyok. tudok angolul, it's official. majd egy felsőfokú nyelvvizsgát beszúrok még valahova és készen is vagyunk.

leesett az első hó. nem tudom ugyan megmarad e de így már van egy kis télies, karácsonyos hangulatom ami kicsit jó is és kicsit rossz is. jó, mert család, öröm é bódottá de egy kicsit ilyenkor mindig magamba fordulok annak meg általában sírás a vége mert teljesen elérzékenyülök. olyan jó nekem itt a bőrömben...

when it's pretty cold out, i think of you
the day you held my hand that was frozen
not my body, but my heart melted.
it became better.

remember me as i was not as i am ;

if my heart is a grenade you pull the pin and say:

we're all fighting growing old in the hopes 

of a few minutes more to get on st. peter's list.
but you need to lower your standards, 

cause it's never getting any better than this.

i hope green light shines on new life ;

hétvége van és úgy érzem, ugyanolyan mint a hétköznapok csak nem kell fizikailag egy térben tartózkodni a vetésivel. itthon is ugyanúgy be vagyunk zárva a kötelességeink közé, a könyvek közé és csak nő a feszültség, hogy ó megint elcsesztem egy órát amit tanulással tölthettem volna. valahogy így vagyok vele. mert minden perc, sőt minden másodperc ok-okozati kapcsolatban áll a következővel és így állnak össze az órák, a napok és így sodródunk a nagyvilágban és annyira tehetetlenek vagyunk.

[ de TOP solo comeback? debut? valami.

és nagyon örülök neki ~ ❤ ]

even if i'm pushed into the dust a hundred times.

when i feel proud of myself

no one can take that away from me.

okay ~

a fő, hogy tegnap előtt sikerült rendesen is megnéztem az érettségi értesítőmön a dátumot és időben rájöttem, hogy nem huszadikán, hanem nyolcadikán fogok szóbelizni. ami igen, tegnap volt. szóval a rékus tegnap szépen elment szóbelizni majd kijött a szóbeliről és not a single fuck was given that day. majd pedig este átmentünk vivivel katihoz és végre megint összehoztunk egy jó öreg triós beszélgetős bulit ami már nagyon hiányzott az életemből. kaptam szülinapomra [ ami igen, egy hónapja volt ] egy tortát és a kati volt olyan idióta, hogy megvette nekem a the falut in our starst. imádom a barátnőim. hétre mentünk át és azt vettük egyszer csak észre, hogy már hajnali egy lesz lassan és menni kéne szépen haza. 

annyira jó volt miért nem lehet mindig ilyen jó?

keep on going, and taste the stars
keep on growing, and raise the bar
you're living life for the a-s down to the z-s
after the hill you got a mountain to seize.

live as if there's no tomorrow?!

nem száz százalékosan, de így megy ez mostanában. dolgozatok? beadandók? nem nagyon tudnak érdekelni amíg az érettségim le nem megy. persze, nem kifogás. az se, hogy egy hónapja fogalmam sincs, mit veszünk francia civiből. csak legalább a magyart csinálnám rendesen. felesleges lesz megírnom az első OKTV fordulót úgy érzem. pedig jó lenne egy kis ismétlés az év végéig de ha ennyire el van kényelmesedve a hátsóm és ennyire lusta vagyok és ennyire szeretem ücsörgéssel és magam szórakoztatásával elcseszni az időm, hát akkor tessék. 

előbb utóbb úgyis le kell majd nyomnom a saját torkomon amit főztem.

ways to ruin a life ;

szünet van és tanulnom kéne mert most végre van rá időm, de persze nekem ilyenkor kell elkezdenem az aktuális k-drámákat nézni amik totál elömlesztenek mindenféle jóérzéssel és én meg csak úszkálok bennük mintha újra nyár lenne és a balaton partján ücsörögnék. mert persze, erre van szükségem húsz nappal az angol szóbeli érettségi előtt.

a felirat angol, shut up.

winner ;

tegnap befejeztem a WINt, szóval végre nyugodtan fel tudok menni a social media siteokra anélkül, hogy spoilerektől óvnám magam és szívrohamot kapnék minden második pillanatban, mert hogy nekem AZT OTT nem szabad elolvasnom. örülök, hogy az A csapat debütál előbb és biztos vagyok benne, hogy a B csapatot se fogják csak úgy kipöccinteni a YGtól, sőt, még az is lehet, hogy együtt fognak debütálni csak még edzenek rá. olyan jó lenne, hogy nagyon.

tablo tökéletesen ábrázolta az érzéseimet. a törött kezével, kicsit könnyes, piros szemével csápolt.

és bármennyire is gyűlölöm papa YGt ezért az egészért azért bízom benne, hogy nem csinál hülyeséget és, hogy a végén mindenki jól jár. nézzük meg csak hyunseungot. nem debütálhatott a bigbanggel és most hyunával vannak 18+-os videoklipjei. =']

jó tudni, hogy eddig tartottam magam és, hogy ezalatt mégis ennyi érzelem és feszültség gűlt fel bennem, ami most egyszerre csapódik ki. közben nem tűnt fel, úgy éreztem, nem veszem elég komolyan pedig csak visszafojtottam magamba, hiszen most nem szabad gyengének lennem, szüksége van rám.

jó tudni, hogy valakit feltétel nélkül ennyire lehet szeretni.

take me down to the river ;

ami azt illeti, nagyon kevés western zenét hallgatok mostanában, főleg ami a vezető popkultúrát illeti. nem tetszik az a túlzott figyelemhajhászás ami mostanában megy, kevés számra tudtam azt mondani, hogy igazán elkapott és így szépen lassan leszoktam az amerikai popról. habár persze madonnára mindig oda fogok figyelni, de madonna egy teljesen más tészta. alap.

viszont most azt tudom mondani, hogy beleszerettem az új katy perry albumba. mert borzasztóan aranyos és fun és őszinte és még a zenei alapok is nagyon tetszenek. még a "hip-hop"alapot is meg tudtam nála szokni, amit nem mindenkinek áll jól ha csak úgy magára kapja. mindenesetre ezekben a számokban is jól keveri az ütemet a saját hangzásával.

a roart pedig minden szünetben lejátszhatnák nekem szépen a sulirádióban mert fuck da system, you're gonna hear me roar!

where do i begin?

A legjobb lesz, ha a legelején kezdem. Már azóta piszkálta az fantáziám a divat, mióta kiskoromban divatházat alapítottunk és ruhákat kezdtünk rajzolni unokatesómmal. Azt hiszem, Szörnyella de frász volt mindennek az okozója, hogy bár sajnáljuk a kiskutyákat, de mégis... elképzelni a sok szőrmét, az elegáns vonalakat, a szoknyákat és a zakókat, mindent. Aztán ez a projekt is ennyiben maradt, mint nagyon sok egyéb projektünk is. Persze a rajzok biztosan megvannak még valahol. Kincseket fognak egyszer érni, hiszem. 

Visszatekintve az általános iskolás éveimre úgy érzem, hogy én a divatvilágnak mindig is csak külső szemlélője voltam és nem gondoltam volna, hogy valaha is úgy öltözködjek, ahogy az másokon tetszik. Valószínűleg fontos szerepet játszik ebben a túlsúlyom meg az akkori ruhaválaszték a városban. 

A valódi kezdőpont, amit meg tudok nevezni pedig nem más, mint a Paradise Kiss. Tizenegy-két évesen amikor esténként animéket néztünk húgommal, elindult ez az új sorozat és teljesen bekebelezett. Egy gimnazista lány története akit szinte szó szerint belerángatnak a modellkedésbe. Közben megismerünk egy álmokkal teli társaságot, akik a saját márkájukat szeretnék elindítani, a Paradies Kisst és természetesen tele van a sztori szerelmi sokszögekkel, kalanddal és kihívásokkal is. Az egész anime fantasztikus, gyönyörűen van megrajzolva és hihetetlenül sokrétűen mutatja be a divatvilágot úgy általában. 

Ugyanilyen sokszínűek benne a ruhák is. A letisztult, egyszerű, franciás vonalaktól kezdve a fidres-fodros lolitán keresztül a punk is bemutatkozik. Minden van mindenhol és a sokféle ember egyetlen célja: a siker, befutni, híresnek lenni, a saját készítésű ruhát butikokban, sőt, másokon látni. 

Hát persze, hogy énis rögvest divattervező akartam lenni újra,vagy legalábbis - hogy kicsit reálisabb körökben maradjak - magamnak akartam varrni a ruháimat. Ami viszont ezeknél is fontosabb - magába szippantott Yazawa Ai világa, megismertem az all time fave mangámat, a Nanát, ami csak még jobban belerántott a divatvilágba, azon kívül pedig a punkrock kultúrájába, de mindenek előtt megismertette velem saját magam.

- meg persze a franz ferdinandot.

change ;

sose tudom, mit akarok kezdeni ezzel a bloggal. szeretném megtartani "mi történt velem", "mi lesz velem?!", "nemakaroktanulni" blognak, ugyanakkor annyi mindenről szeretnék még írni és úgy érzem, nem ez rá a megfelelő felület. aztán meg attól félek, hogy ha más felületen akarom elkezdeni előlről, egyszerűen elveszik és eltűnik és nem törődök többet vele, amit szintén nem szeretnék.

szóval végül az a helyzet, hogy lehet ide fognak felkerülni majd dolgok, mint pl. engem inspiráló dolgok, emberek, divat, kedvenc grafikusok, kedvenc fotósok munkái, ilyenek. kicsit át akarom vinni komolyabba, de meg akarom tartani a tiniblog felét is és majd kiderül, hogy sikerül.

design-frissítésre is igazán szükség lenne. szeretném monochromera, minimalistára. és akkor fejbevág, hogy mennyi minden nekem ez a design és, hogy mennyire imádom a színeit és a fejlécet is. ezer-egy éve csináltam. és heather marks van rajta. és nagyon hozzámnőtt már. de idővel. idővel úgyis megváltozik majd minden.

listen to my listen ;

lonely hearts club✄ from staciewalsh on 8tracks Radio.

szeretem ezeket a számokat hallgatni, tökéletesek ahhoz, hogy csak menjenek a háttérben és néha megénekeltessenek és éppen jókedvre derítsenek vagy egy kicsit kifacsarják a szívemből azt ami még benne maradt a hétről. és igazán megtehetném végre, hogy a listán lévő előadókat kicsit jobban megismerjem mert nagyon jók ~ de így ez annyira kényelmes...

maff.

ami a to-do listemet illeti egész okésan haladok. ma írásbeliztem angolból. hát nagyon remélem, hogy nagyon jól sikerült. nem volt nehéz és jónak érzem csak már nem tudok bízni abban, hogy milyennek érzek egy dolgozatot. egyáltalán nem szokott logikusan és arányosan kijönni a készülés időtartama és a dolgozat jegye nálam. de ez azért biztosan jó lett. biztosan ötös lesz. és remélem 90% felett lesz - ahogy azt a listámban kitűztem magam elé. járok irodalom filmenre, járok kiállításmegnyitókra, rétest még nem sütöttem és semmimet nem dekoráltam ki mert rájöttem, hogy úgyis szétcseszem egy hónap alatt a dolgaimat és minden múlandó.

jah és rájöttem hova szeretnék továbbtanulni úgy, hogy a big dreams vonalon is elinduljak és ÉLJEEEN ~ tavaly 455 volt a ponthatááár ~ ki nem fog bekerülni? na ki? =D

imagining the future is a kind of nostalgia ;

emlékszem és ez a blog is emlékszik, milyen volt nyolcadikban amikor csak azt hallottam, hogy mire nem vagyok képes és nem fog sikerülni a felvételim és el fogom rontani az életemet. és persze, hogy ezzel csak ösztönözni akarnak. és, hogy nekem mennyire nem erre van szükségem az ösztönzéshez. 

it's back.

[ amúgy 19 lettem hooray ~ ]

ha ez a kis lebetegedés a karma akkor valamit nagyon jól csináltam.

POWERPUFF!

visszamehetnénk azokba az időkbe amikor egy valami miatt keltem fel hatkor: pindúr pandúrokat nézni. öt percre lakom a volt általánosiskolámtól. és képes voltam felkelni másfél órával korábban, nehogy lemaradjak a pindúr pandúrokról. és amikor beértem a suliba hét után, mert itthon már nem tudtam mit kezdeni magammal és egyébként is anyának mennie kellett dolgozni, minden részt megbeszéltünk a szandrával, mert ő is csak azért kelt fel minden reggel.

hatkor akarok kelni. fél hétkor jó ha ki lehet robbantani az ágyból meg a teljes letargiából, hogy megint kezdődik az egész.

pindúr pandúrokat akarok nézni a cartoon networkon de már nem az van a műsorban. nem is tudom mi van a műsorban, jó pár éve nem nézek tv-t csak akkor ha elmegyek mellette éppen és ránézek és valami érdekes megy éppen esetleg. reggel poriot néz anya. napközben apa dokumentumfilmeket. délután anya, megint valami agatha christie vagy murdock vagy valami ilyesmi. aztán híradó, politikus bullshit amiből már nagyon elegem van. éjjel meg focimeccsek.

pindúr pandúrokat akarok nézni. 

tíz éves akarok lenni és pindúr pandúrokat akarok nézni.

procrastinating like a boss ;

valaki rúgjon belém, valaki vágjon fejbe, csináljon valamit mert csak süllyedek egyre lefelé ebben a hatlmas masszában. egész életemben csak kerülgettem a forró kását és attól még, hogy nem szoktam megégetni végül a nyelvem, nem most kéne kipróbálni.

lehet, hogy úgy tűnik, hogy összeszedett vagyok és tudom, hogy mit csinálok, de a valóságban csak ülök és számba veszem, mennyi mindent kéne csinálnom, majd ülök és nézek tovább és mindent elrendezek csak azt nem ami fontos lenne. 

i wish they'd include my procrastinating skills in the exam.

nyílt levél ;

írj blogot.

írj blogot és ne titkosat, hanem olyat, amit mindenki láthat. és tessék néha megnyomni az "elküld" gombot is. 

borzasztó, amikor egy emberben csak gyűlnek a dolgok és sose tudnak kicsapódni. az pedig a legrosszabb ha egy hatalmas adagban csapódnak ki, ahogy veled történt. jobb, ha többször egy kcisit. jobb, hogyha néha kiírod magadból ami fáj, ami bánt és csak hagyod, hogy elszálljon a nagyvilágba a neten. jobb, hogyha kéthetente, havonta sír valaki egy kicsit mint, hogy félévente egy héten keresztül. be kell osztani, ahogy a jókedvet, úgy a rosszkedvet, a fájdalmat, a bánatot is. 

nekem ez a blog már [ ahogy az oldalt látható is ] megvan egy ideje és az esetek többségében akkor fordulam hozzá ha valami fontos történt az életemben, ha valaminek örültem nagyon, vártam valamire vagy főként - ha haragudtam valakire, ha felhúztam magam, ha szomorú voltam és a könnyeimmel küzdve ütögettem a billentyűket. akkor ha elbizonytalanodtam magamban, ha féltem valamitől. ha féltem magamtól, a jövőmtől vagy a múltamtól. akkor ha célt kellett kitűznöm magam elé, ha csak egy emlékeztető kellett, egy pont, amit meg kellett jelölni. 

írj blogot. akkor is ha az elején nem lesz olyan, mint amilyennek gondoltad, ha döcögősen indul is, de szokd meg, hogy létezik és, hogy van hova fordulnod akkor is ha nincsen egy konkrét személy aki meghallgatna. 

ha az egyik véglet nem mködik, próbáld ki a másikat. ha írsz és nem mutatod meg senkinek akkor ess át a ló túloldalára: írj és mutasd meg mindenkinek. 

írj blogot, mert szeretném elolvasni. szeretném elolvasni, hogy mi az, amit nekem nem mersz megmutatni és ezért inkább megmutatod mindenkinek. szeretnék tudni róla, mikor vagy jóban és mikor rosszban, hogy amikor jóban vagy akkor veled legyek jóban és ha rosszban akkor segítsek újra jóban lenni. 

de főleg: írj blogot magadért. azért, hogy szeresd, hogy menedéket nyújtson a néhány eltévedt névtelen olvasó jelenléte. azért, hogy hallattasd a hangotat és, hogy a jövőben te is vissza tudd hallgatni magad.  

szeretlek. 

be the leaf ;

remélem, én is anélkül haladok az utamon, hogy azt észrevenném. jelenleg csak azt érzem, hogy egy helyben állok és se előre se hátra nem haladok, nem fejlődök. de valahol belül remélem, hogy mint egy levelet röpít a szellő előre és fel és le és néha egy kicsit hátra. néhol felkavarja gyomromat, néha kellemes fuvallataival megigazítja kicsúszott hajtincseim. 

félek attól, hogy rossz irányba visz, hogy mégsem megbízható. félek, hogy nekem kéne kiválasztanom a megfelelő szellőt vagy éppen nekem kéne irányítanom azt. nem tudom, hogy használ e vagy inkább csak árt, ha átírom saját sorsomat. nem tudom, hogy jobb e inkább, hogy a szél vigyen magával én pedig csak engedjem el magam és tanuljak meg stabilan feküdni rajta.

mindenki néz meg kérdezget, hogy miért vagyok ilyen kis lehangolt, rosszkedvű, meg nyúzott, pedig csak...

... kevés a kávé.

nothing lasts forever ~

tonight, for me
don't say anything.
i didn't know it was this hard to be alone,
i miss you.
tonight, for me
please be a friend.
this good day, beautiful day,
the day i'm missing you,
tonight i'm crooked.

 

a nyárzáróm egy dalban megfogalmazva. 

R.O.D.

erről szól ez az év azt hiszem.

you got me losing my mind

the way you got me fired up.

never give up boy even

when they try us.

you and me against the world

with you i ride or die tonight.

alig várom az új GD album többi részét. too awesome to handle. van része ami csak lejjebb ránt abba az állapotba amikor csak ülök és nézek ki a fejemből és nem akarok foglalkozni a körülöttem lévő világgal. és van az a része, amikor nem bírom ki és fel kell pattannom a székemről és az osztály közepén is de el kell kezdenem táncolni cuz nothing can hold me back betch.

igen. a terem közepén. ez az évkezdés nem ért éppen a legkellemesebben. nem akarom. nagyon nem. még a tagadásnál tartok. és ez életem leglassabban múló hete úgy érzem. sose lesz vége.

hey, tommy!

az elmúlt két nap programja gyakorlatilag az volt, hogy koránkeltem, angol osztályozóztam, hazajöttem és az idei tommy february6 albumra ugráltam, meg elkezdtem nézni az avatart. az osztályozó ötös lett. [ nega jeil jal naga ] én meg itthon vagyok és ha nem is ugrálok most éppen [ kávéhány van. ] de ülve táncikálok rá.
holnap pedig nyárzáró. well, i'm looking forward to that.

~

i wander through this dream awake, alive, but something is wrong.
these pastel skies, this soda steam, this pancake earth is gone.
just tell me you feel exactly the same,
just tell me you feel no warmth in the flame.

so tell me that we have things we can mend,
just tell me that we are not at the end.

to-do list ;

• rendet rakni a szobámban: elpakolni a sulis fiókjaimba, kiszanálni ami nem kell, helyet találni annak ami még lehet, hogy kell. olyan környezetet teremteni magam körül, amiben nekiállhatok tanulni osztályozóra.
• tanulni osztályozóra.
• bevásárolni a craft-shopban és kidekorálni az idei füzeteimet és táskát venni amiben mondjuk el tudom majd vinni őket suliba.
• jól odatenni magamat nyárzárón. utoljára egy nagy fuck it életérzés. happens what happens. i don't care. [ oh boy of course i'll care... ] 
• just quit!
• eljárni irodalom filmenre. járni a várba, akár csak sétálni. 
• eljárni a galéria megnyitókra, tárlat-nyitókra. 
• rétest sütni, kitanulni gyakorlatban.

az új tanévre tekintve:

• ötösre osztályozózni angolból.
• 90% fölöttire tornászni az angol emelt érettségit. 
• angol felsőfokúzni.
• eldönteni hova szeretnék ténylegesen továbbtanulni.  
• DON'T FUCK UP LE BAC.

the ultimate dream, the thing i'll always want TO-DO:

• indítani egy divatblogot, belemerülni jobban, nem csak unalmamban görgetni, nézni a videókat, járni körbe a világ divatblogjait. egyszer én is elkezdhetnék csinálni valamit. én is akarom. írni akarok róla, fotókat akarok készíteni róla, mindent akarok vele kapcsolatban. és kell egy kis alap, hogy meglegyen az az álommeló. legyen az a l'Officiel vagy High Cut vagy W vagy bármi. give-eet-to-meeh ~
• ítélőképességet kifejleszteni, nem túl válogatósnak lenni, nem vagyok én maximalista [ sajnos. ], valójában szanálni a rossz dolgokat, találni olyanokat amik NAGYON tetszenek. azzal, hogy naponta végigjárok 50 divatblogot, csak kapok egy nagy kupac nesze-fogd-meg cuccot és nem tudom eldönteni melyik a nagyon jó és melyik a kevésbé és egyszerűen kifolynak az ujjaim közül. össze kéne szednem magam.

díjat kaptam vagy mi ;

olyan ritkán néztem fel a blogomra a nyáron, hogy észre se vettem, hogy kaptam két kedves kommentet meg így két kedves díjat is, egyet Dóritól, egyet pedig Lucától. szóval jöjjenek a szabályok meg a mindenfélék. =]

Szabályok:

1. Linkkel jelöld azt az embert, aki téged jelölt/nevezett a díjra! 

2. Válaszolj a 10 kérdésre, amit a nevező kiírt! 

3. Nevezz/jelölj te is 10 embert a díjra! (arra figyelj, hogy 200 alatti legyen a követők száma maja marad bocsi.) 

4. Írj te is kérdéseket az általad jelölteknek! 

5. Jelezd a jelöltjeid blogjain, hogy jelölted/nevezted őket! 

válaszaim Dórinak:

1. nevezz meg egy pillanatot, amikor felhőtlenül boldog voltál!

sokszor. és valamiért sokszor akkor, amikor a barátaimmal ugráltam, nevettem és zene ment körülöttem, aminek kiabálhattam a dalszövegét és széttáncolhattam a cipellőimet. azt hiszem. vagy álmomban.

2. társíts egymáshoz egy színt, egy zeneszámot és egy tárgyat!

paramore - let the flames begin - égővörös - öngyújtó, parázs

3. számodra mit jelent, ha azt mondod valakinek: "szeretlek"?

mindent.

4. mi volt gyerekkorod meghatározó meséje? miért?

óz, a nagy varázsló [ az oroginal. ], pindúr pandúrok, és biztos sokmindent köszönhetek a varázslatos iskolabusznak.

5. mi az a tulajdonság, amit a legjobbnak találsz magadban és miért?

a legjobb és a legrosszabb dolog bennem, hogy nem tudok sokáig haragudni emberekre, vagy éppen egyáltalán nem tudok haragudni rájuk. és csak gyűlik és gyűlik. meg kedves vagyok. és lehet rám számítani. 

válaszaim Lucának:

1. Nevezz meg egy dalt, amely mintha a te életedről íródott volna meg! 

paramore -  last hope /part ii / that's what you get 

2. Gyűjtesz-e valamit?

emlékeket, mosolyokat.

3. Volt-e olyan döntésed, amit már többször megbántál?

oh boy. don't even let me start ~

4. Mikor csináltál utoljára valamit "először"? (mikor próbáltál ki legutóbb valami újat)

egyik nap próbáltam green smoothiet csinálni magamnak, hogy ideje elkezdnei. borzasztó lett, de never give up ~

5. Melyik az az ország, ahova akár már holnap szívesen elköltöznél?

franciaország, anglia, dél-korea, japán, usa, somebody take me away ~

6. Ha egy napig a szüleid nélkül vagy, mi az a dolog, amivel mindenképpen megvárod a hazaérkezésüket, és semmiképpen nem csinálod meg egyedül?

nem állok neki mondjuk... villanykörtét csarélni. de simán vasalok, mosok, főzök, blabla.

7. Ha választhatnál, hogy mi legyen a keresztneved, mit szeretnél?

még mindig réka. maradhat?

8. Hiszel-e a fiú-lány barátságban?

i wish.

9. Szerinted nehezebb-e tinédzsernek lenni most, mint 20 évvel ezelőtt?

nem biztos. minden attól függ, hogy egyébként hogy nevelnek, hol élsz. minden a körülményektől függ. meg tőled, hogy milyen tinédzser vagy.

10. Jellemezd magad 3 szóval!

"pici, piros és nagyon táncol" ;]

Jelöltjeim: 
Barnus | Maja | Viru | Zsófi | Áron

Kérdéseim:

1. Melyik korban születnél szívesen újra?
2. Ígéret, amit mindig megteszel magadnak de sose tartod be.
3. Álommeló.
4. Legkorábbi gyerekkori emléked.
5. Az a könyv, amit mindenkinek olvasnia kellene a világon.

öt jelölt, öt kérdés, dóri után szabadon. =']
mindenkinek szépséges napot és mégegyszer köszönöm a jelöléseket ~ lovejuh.

nyár ;

kavarodás, rendszertelen dolgok egymás hegyén-hátán. van, hogy két hétig a lábát lógatja az ember aztán egy másik két hét alatt a világot kell megváltania. az idei nyaram sűrű volt mondjuk, de van időm kipihenni is magam. vagy ha nem pihennem kéne is pihenek - mint most. egy hét és angol osztályozó vizsga, ideje lenne összekapnom magam. egy dolog, hogy a napjaim felét angolul élem youtubeon meg skinst nézek meg mindent angolul olvasok de egy kicsit legalább a témakörökbe és a nyelvtanba beáshatnám magam. érettségire úgyis be kell majd.

ó, a nagy nyárnyitó Paramore koncert. fantasztikus volt és szerintem még a mai napig nem fogtam fel. kati volt ott velem végül. pár nappal a koncert előtt mentem át hozzájuk, hogy kati, drágám, "it's all fucked up" és ha egyedül megyek is megyek de mégis. és nagyon örülök, hogy van egy olyan barátnőm akiben jóban-rosszban lehet számítani.ugráltunk, végigénekeltem, folyt rólunk a víz és fantasztikus volt. hayley azt mondta ha előbb tudják, hogy ennyi rajongójuk van akkor előbb jönnek. KÖSZI. remélem ez azt jelenti, hogy jönnek majd még sokat.

a nyár innen lazulgatós volt vagy csak nem emlékszem, mik történtek.

a július vége és az augusztus pedig a tömött időszak része. utcazene után pár nappal rögtön irány kapolcs. csak két éjszakára mentünk le katival de jó volt, kalandos volt, a sok apróság szépen összeadódik és minden rosszabn van valami jó. legalább monsotorapátiból hazafelé gyalog jó volt a társaság és kaptunk ingyen pároltzöldséget és kényelmes volt a sátorban és a kertizuhany még mindig olyan isteni vagy még istenen is feletti, ahogy arra emlékeztem.

kapolcs után irány mamámék. kiscicával, kutyával, katival aztán vivivel. éjszaka ettünk a konyhában, cicáztunk az eresz alatt, szakítós sztorikat olvastunk, megnéztük a katit tetőtől-talpig barokkban, kávéztunk és ücsörögtünk a duna-parton.

filmes táborban végül sikerült mindkét tervezett filmet realizálnunk. sminkeltem akit kellett, sürögtem egy kicsit, forogtam egy kicsit, még operatőrködtem is egy kicsit. néztünk is filmeket amiknek még nagy hasznát veszem és tökéletes volt arra, hogy valami miatt felkeljek reggel és nagyon meg is érje, hogy én azért felkeltem. már csak ott lenni jó volt, minden nap felmászni a várba és kreatív emberekkel találkozni.

és most megnézem a skins hatodik évadzáróját, hogy értékeljem a saját életemet mert lehetne sokkal rosszabb is.

the sun is brightly shining and your eyes are blind to me

tell me baby that you love me baby

i shine in the darkness and i’ll steal your body

sorry baby i ain’t sorry biatch.

le café ;

kezdődik a vége. reggeltől-estig könyv és papírhalmok alatt fetreng az ember. még csak háromnegyed tizenegy van. lehet, iszok még egy kávét. ady még meg is éri. =]

CAN'T KEEP CALM -

lehet, hogy ez a hirtelen jött izgatottság ma délutánra csak pillanatnyi állapot, legalábbis erre tudok csak godnolni a borzasztóan fárasztó és szinte agyhalálba torkolló hetem után. fél hetem után. a lényeg viszont az, hogy holnap után irány Budapest! méghozzá Kaukázus visszatérő koncerte szedjük a sátorfánkat és annyira nagyon jó lesz, hogy már alig várom. sose voltam nagy kaukázus-fan, de úgy bejött mindig is a zenéjük, a szövegeik és amikor feloszlottak, ilyen... "I FAILED AT LIFE" feelingem volt, hogy már nem jutok el egy koncertjükre sem. ÉS DE. szóval ez azért feldob. néha az jut eszembe, hogy ez nem is egy olyan laza hétköznapi esemény lesz. ez egy nagy kulturális esemény lesz ahol kötelezőnek érzem a megjelenésünket. 

megyünk az édenkertbe

szedni az almát ~

aztán persze eszembe jut, hogy hogy fogok irodalom tzre tanulni meg rájövök, hogy lejárt a könyvtári határidő szóval még ma meg holnap lerendezem a dolgok nagy részét. de holnap végre lesz egy gyönyörű loaferem. ;D

PARAMORE - here i come ;

beindultam paramore ügyben újra, mióta a sári megérkezett a hírrel, hogy magyarországon fognak koncertezni. újra előjöttek bennem egy kicsit a felszínre. tegnap kinyomtattam a jegyemet és meghallgattam az új albumon. i have mixed feelings de többnyire jó és tudom, hogy csak meg kell szoknom a kis arculatváltást és minden jó lesz mint azelőtt. ahogy én is változtam, ők is változtak, sokmindenen mentek keresztül és ezt meg kell értenem, mert ilyen a jó hallgató. oké, hívhatom magamnak rajongónak is akár, nem hiába van mögöttem az a hat év. =] olyan jó, hogy végre nem csak az egész nap az orrom előtt lévő posztereimen láthatom majd őket hanem élőben is. mondjuk nem is a látás, a hallás amit várok nagyon. a final riot tour live cd-je a legkedvencebb kedvencem, kívülről fújok minden közbevetett szótagot és a hangzása egy mese. tündérmese. =] nagyon várom, hogy a kedvenc számaim dübörögjenek a lábam alatt a földben, az ereimben és a dobhártyámon, mindenütt egyszerre. 

sokat kavargatom el magam elől a problémáimat, a paramore pedig pont arra jó, hogy az arcomba vágja, mit csinálok rosszul, mit kéne, hogy ne adjam fel, hogy bevalljam az érzéseimet meg a mindenféléimet. hát ez van, drága paramore. i'm still into you. =]

az én tavaszváróm ;

hű de régen írtam már ide. =] nem is érzem nagy kihagyásnak, mert semmi nem jut eszembe, amiről utólag nagy beszámolót kellene írnom, mert olyan fontos esemény lett volna az életemben. oké, mégis. katinak megünnepeltük a mesés tizennyolcadik születésnapját egy paddy & the rats koncerttel és szegény azóta is köhög és betegeskedik, de hát ilyen ez a sóbiznisz. 

jön a tavasz, és ezt nem azon látom, hogy fel vagyok dobódva meg kisüt a nap és szaladjunk a szabadba meg ilyenek. nálam 100%ban a tavaszi fáradság az, ami jelszi a tavasz közeledtét, mert korán fekszem, későn kelek és teljesen felrúgom az addigi életmódomat. alszom töménytelenül és még annyi életem sincs kb mint előtte. persze elkap olykor a hangulat, hogy zöldségevészet, narancsléfacsarás, koreai indie zene és divatblogolvasás egyszerre. meg az, hogy reggel csakazértis a bőrkabátomat veszem fel a téli kabátom helyett és felőlem járkálhat mindenki csizmában, én zuhogó esőben csakazértis abban a cipőben megyek, ami beázik. 

apa borzasztóan aranyos, mióta megszokta, hogy 40 napos böjtölök. amit nem is vallási okokból, annál inkább kihívásból, kalandvágyból meg újkeresésből csinálok. negyven nap hús nélkül, szerencse, hogy az állati eredetű dolgokat, mint tej, tojás és a halat és a tenger gyümölcseit megengedi, különben lehet, feladtam volna már. túl hirtelen életmódváltás lett volna. az tény, hogy ritkábban érzem magam testileg-lelkileg étellel eltelítettnek, mint azelőtt, de jót tesz. megszerettem a brokkolit. és ma még garnélarákot is csinált apa, fokhagymásan tejszínesen. nyamm.

az életem maradék része tanulás, tumblr, zenehallgatás és admirálisozás. óyeah.

imádom a clazziquai projectet, 

végigdaráltam a diszkográfiájukat 

és a jazztől a bossa nován keresztül 

az elektroig minden van bennük. 

I-M-Á-D-O-M!

feels ~

 "everything does pass. it may seem like a big problem 

at the moment, but it will pass, so enduring 

and waiting for things to pass, that's strength."

teljesen kiszipolyoznak ezek a doramák mostanában érzelmileg. szerintem nem volt még dráma, amin annyit sírtam volna, mint a school 2013-on. és nem az ért mert nyálas volt, hanem mert tényleg olyan komoly társadalmi és lélektani problémákkal foglalkoztak, amiket nehéz visszaadni egy sorozatban és nekik nagyon jól sikerült.a szülőknek és magadnak való megfelelés, a nyomás, hogy már megválasztották neked a jövődet és nem tudsz változtatni rajta. melyik a jó és melyik a rossz út, ha a végén valakinek mindenképpen fájni fog? kinek mennyit ér egy barátság és mégis mit jelent az, hogy valaki a barátod. mennyire befolyásolhatja egy tanár egy diák életét és fordítva. tény persze, hogy nálunk nem ugyanaz a tanár-diák kapcsolat. meglepődnék ha az osztályfőnököm dobna egy smst, mert látná, hogy még nem vagyok bent, hogy igyekezzek és ne késsek el, mert ez már a sokadik lesz. felvetődik a kérdés, hogy jobb teljesen elzárkózni a gyerek magánéletétől vagy nem. van e a tanárnak köze hozzá.
nem volt szerelmi szál, de nem is hiányzott belőle. sokkal fontosabb dolgokról szólt, mint valami love story. megvan a fontossági sorrend. 

a másik dráma a shut up flower boy band volt, ami meg a második részben összetörte a szívemet azzal, hogy meghalt a szereplő aki miatt néztem. tetszett a vége. tetszett, hogy nem a nagy idilli mindent az együttesért dolog lett a vége, hanem rájöttek, hogy nem ugyanaz a jövőjük és mindannian más dolgot akarnak. és az OSTt is imádom, nagyon jó számok vannak benne.*-*

szóval nem tudom, hogy túlságosan tele vagyok e érzelmekkel vagy teljesen üres vagyok. mindkettőnek érzem magam. ma se azt csinálam amihez kedvem is volt, kivéve amikor a the great gatsbyt olvastam meg narancsot facsartam anyának meg megnéztem a school 2013 utolsó részét. 

" minden más csak köztes ~

 "there is no flower that would bloom without being shaken. 
all the pretty flowers in this world all bloom while 
being shaken. while being shaken, it straightened its stem. 
there is no love that would leave without being shaken. 
where is there a flower that would bloom without 
being whipped?  all the shining flowers in this world 
all bloom while being whipped. while being whipped 
by the wind and rain, the flower petals bloomed warmly. 
there is no life that goes by without being whipped."

- school 2013

over ;

you got so much to prove, hoping they approve, the only thing that's true is all you ever do is do, you're moving shoe to shoe but you're not going, you stop growing, the moment that you stay at the top. the only way is to drop, freefalling down the stairs that you climbed up, lined up to freely mount the air, but you dare not air drop, tied up like a hair knot. hiking down without a chance of stepping on a fair rock and so, you stand still in a stand-still, hands still building castles on a sand hill, "man chill," is what your friends say but you're not hearing what little men say.

anyway, keep on going, and taste the stars,

keep on growing, and raise the bar,

you're living life for the a-s down to the z-s,

after the hill you got a mountain to seize.

you are an overachiever, do what it takes 'til it takes everything you are. you are an overachiever, do what it takes 'til it takes everything you are.

who can tell? your living is an organized hell, the mansion of your mind just an oversized cell, the pressure, everything is done to a measure, in the sea of competition sunk like a treasure. like a feather falling slow spiraling to the floor, strung up like a broken violin to your course. opportunity is knocking at your door but you never left a welcome mat, it doesn't matter anymore.

or anyhow, but you're too late to turn back, fate pushing you into the wall like a thumbtack. ain't no comebacks in this game of life, roll the dice again, roll it once, never twice.

keep on going, and taste the stars,

keep on growing, and raise the bar.

you're living life for the a-s down to the z-s

after one drop you got a fountain to seize.

wanna break from the world, but the world wanna break you, the weight makes your backbone curl up and make you an overachiever, do what it takes 'til it takes everything you are. 

- epik high - over

~ i regret nothing vol 2012 ;

volt egy év vége meg egy új év kezdete így a közelmúltban és még nem nagyon írtam róla, szóval itt az idő megörökíteni kicsit az emlékeket, nyomot hagyni. 

a szentestét itthon töltöttük, természetesen átjött vivi és megint szinkronszínészeket meghazudtoló módon mondtuk végig az igazából szerelem szövegét, apa hamar rájött, hogy na ezt a filmet nem velünk fogja megnézni, mert nem hallja tőlünk. három éves hagyomány. másnap mentünk mamáékhoz, ahol mindenki telezabálta magát sütivel, én meg hivatalosan is lebetegedtem. a karácsonyi mogyorós csókomat idén muffin formában süthettem, úgy összetörtem a habját véletlenül, de a végeredmény jól jött ki és az a lényeg. ajándékokat tekintve ékszereket, szokásos karácsonyi steiner kristóf könyvemet és egyéb csecsebecséket kivéve VÉGRE kaptam egy hangfalat ami nem egy idős a húgommal (13) és van hozzá basszus és annyira fantasztikusan szól, hogy néha szó szerint eláll a lélegzetem. valamint a telefonomba is végre 8GB-os memóriakártya került és nem kell a zeneszámok tuszkolásával szenvednem rendszeresen.

az év vége szokás szerint elég mozgalmas volt.huszonnyolcadikán elkezdődtek a gayo daejun év végi nagy koncertek, fesztiválok, mindenek koreában, szóval délelőtt tíztől úgy délután négyig live streamet lestem, majd indulamandula anna szülinapjára, másnap pedig a szokásos év végi 30y koncerten jártunk. meg voltam lepődve, hogy az év utolsó előtti 30y koncertje még mindig veszprémben van, az utolsó viszont most nem pécsett hanem pesten volt. zolival azért még lázasan is végigtoltuk, úgy kell azt ~

szilveszterre laza triós ivászatot terveztünk, de aztán kiderült, hogy háta sári otthon lesz egyedül abban a hatalmas házban, szóval inkább ellátogattunk hozzá szilvesztert ünnepelni, ami nagyon jól sült el. életem egyik legjobb szilvesztere volt, ha nem a legjobb. négy drága legjobb barátnőmmel, megfelelő minőségű zenével és mennyiségű alkohollal, himnusz alatt pezsgőbontással, balettozással meg szózat szavalással, budapest bárra ugrálással, rizikózással mindennel. és még a csibész se félt a tűzijátéktól.

meggyógyulni azóta se gyógyultam meg, a suli nem lett se jobb se könnyebb, de nem is nagyon számítottam rá igazából. nagy idei fogadalmam, hogy napi 10 oldalt olvasok. van is szép kis don't break the chain naptáram ennek vezetésére és eddig jó vagyok. ^^

ami a 2012-t illeti, pedig. életem egyik legjobb éve volt. ennyi. annyi új embert, helyet, dolgot ismertem meg. többféle zenét hallgatok, sok mindennel okosabb lettem a tavalyi év alatt és persze rengeteget röhögtünk és állatkodtunk a drága barátokkal, akiket nem adnék semmiért a világon. a kapolcsi kertizuhanytól kezdve életem első hs7 koncertjéig, bigbang comebackig, project for awesomig. komolyan, annyi király dolog történt velem ebben az évben, hogy a rosszak teljesen eltörpültek. az első, hogy végre a jó emlékek győzedelmeskedtek és csak a szép dolgok maradtak meg bennem. végre. 

2013,
please be good to me ~