hétvége van és úgy érzem, ugyanolyan mint a hétköznapok csak nem kell fizikailag egy térben tartózkodni a vetésivel. itthon is ugyanúgy be vagyunk zárva a kötelességeink közé, a könyvek közé és csak nő a feszültség, hogy ó megint elcsesztem egy órát amit tanulással tölthettem volna. valahogy így vagyok vele. mert minden perc, sőt minden másodperc ok-okozati kapcsolatban áll a következővel és így állnak össze az órák, a napok és így sodródunk a nagyvilágban és annyira tehetetlenek vagyunk.
[ de TOP solo comeback? debut? valami.
és nagyon örülök neki ~ ❤ ]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése