szünet van és tanulnom kéne mert most végre van rá időm, de persze nekem ilyenkor kell elkezdenem az aktuális k-drámákat nézni amik totál elömlesztenek mindenféle jóérzéssel és én meg csak úszkálok bennük mintha újra nyár lenne és a balaton partján ücsörögnék. mert persze, erre van szükségem húsz nappal az angol szóbeli érettségi előtt.
tegnap befejeztem a WINt, szóval végre nyugodtan fel tudok menni a social media siteokra anélkül, hogy spoilerektől óvnám magam és szívrohamot kapnék minden második pillanatban, mert hogy nekem AZT OTT nem szabad elolvasnom. örülök, hogy az A csapat debütál előbb és biztos vagyok benne, hogy a B csapatot se fogják csak úgy kipöccinteni a YGtól, sőt, még az is lehet, hogy együtt fognak debütálni csak még edzenek rá. olyan jó lenne, hogy nagyon.
tablo tökéletesen ábrázolta az érzéseimet. a törött kezével, kicsit könnyes, piros szemével csápolt.
és bármennyire is gyűlölöm papa YGt ezért az egészért azért bízom benne, hogy nem csinál hülyeséget és, hogy a végén mindenki jól jár. nézzük meg csak hyunseungot. nem debütálhatott a bigbanggel és most hyunával vannak 18+-os videoklipjei. =']
2013. október 26., szombat
jó tudni, hogy eddig tartottam magam és, hogy ezalatt mégis ennyi érzelem és feszültség gűlt fel bennem, ami most egyszerre csapódik ki. közben nem tűnt fel, úgy éreztem, nem veszem elég komolyan pedig csak visszafojtottam magamba, hiszen most nem szabad gyengének lennem, szüksége van rám.
jó tudni, hogy valakit feltétel nélkül ennyire lehet szeretni.
ami azt illeti, nagyon kevés western zenét hallgatok mostanában, főleg ami a vezető popkultúrát illeti. nem tetszik az a túlzott figyelemhajhászás ami mostanában megy, kevés számra tudtam azt mondani, hogy igazán elkapott és így szépen lassan leszoktam az amerikai popról. habár persze madonnára mindig oda fogok figyelni, de madonna egy teljesen más tészta. alap.
viszont most azt tudom mondani, hogy beleszerettem az új katy perry albumba. mert borzasztóan aranyos és fun és őszinte és még a zenei alapok is nagyon tetszenek. még a "hip-hop"alapot is meg tudtam nála szokni, amit nem mindenkinek áll jól ha csak úgy magára kapja. mindenesetre ezekben a számokban is jól keveri az ütemet a saját hangzásával.
a roart pedig minden szünetben lejátszhatnák nekem szépen a sulirádióban mert fuck da system, you're gonna hear me roar!
A legjobb lesz, ha a legelején kezdem. Már azóta piszkálta az fantáziám a divat, mióta kiskoromban divatházat alapítottunk és ruhákat kezdtünk rajzolni unokatesómmal. Azt hiszem, Szörnyella de frász volt mindennek az okozója, hogy bár sajnáljuk a kiskutyákat, de mégis... elképzelni a sok szőrmét, az elegáns vonalakat, a szoknyákat és a zakókat, mindent. Aztán ez a projekt is ennyiben maradt, mint nagyon sok egyéb projektünk is. Persze a rajzok biztosan megvannak még valahol. Kincseket fognak egyszer érni, hiszem.
Visszatekintve az általános iskolás éveimre úgy érzem, hogy én a divatvilágnak mindig is csak külső szemlélője voltam és nem gondoltam volna, hogy valaha is úgy öltözködjek, ahogy az másokon tetszik. Valószínűleg fontos szerepet játszik ebben a túlsúlyom meg az akkori ruhaválaszték a városban.
A valódi kezdőpont, amit meg tudok nevezni pedig nem más, mint a Paradise Kiss. Tizenegy-két évesen amikor esténként animéket néztünk húgommal, elindult ez az új sorozat és teljesen bekebelezett. Egy gimnazista lány története akit szinte szó szerint belerángatnak a modellkedésbe. Közben megismerünk egy álmokkal teli társaságot, akik a saját márkájukat szeretnék elindítani, a Paradies Kisst és természetesen tele van a sztori szerelmi sokszögekkel, kalanddal és kihívásokkal is. Az egész anime fantasztikus, gyönyörűen van megrajzolva és hihetetlenül sokrétűen mutatja be a divatvilágot úgy általában.
Ugyanilyen sokszínűek benne a ruhák is. A letisztult, egyszerű, franciás vonalaktól kezdve a fidres-fodros lolitán keresztül a punk is bemutatkozik. Minden van mindenhol és a sokféle ember egyetlen célja: a siker, befutni, híresnek lenni, a saját készítésű ruhát butikokban, sőt, másokon látni.
Hát persze, hogy énis rögvest divattervező akartam lenni újra,vagy legalábbis - hogy kicsit reálisabb körökben maradjak - magamnak akartam varrni a ruháimat. Ami viszont ezeknél is fontosabb - magába szippantott Yazawa Ai világa, megismertem az all time fave mangámat, a Nanát, ami csak még jobban belerántott a divatvilágba, azon kívül pedig a punkrock kultúrájába, de mindenek előtt megismertette velem saját magam.
sose tudom, mit akarok kezdeni ezzel a bloggal. szeretném megtartani "mi történt velem", "mi lesz velem?!", "nemakaroktanulni" blognak, ugyanakkor annyi mindenről szeretnék még írni és úgy érzem, nem ez rá a megfelelő felület. aztán meg attól félek, hogy ha más felületen akarom elkezdeni előlről, egyszerűen elveszik és eltűnik és nem törődök többet vele, amit szintén nem szeretnék.
szóval végül az a helyzet, hogy lehet ide fognak felkerülni majd dolgok, mint pl. engem inspiráló dolgok, emberek, divat, kedvenc grafikusok, kedvenc fotósok munkái, ilyenek. kicsit át akarom vinni komolyabba, de meg akarom tartani a tiniblog felét is és majd kiderül, hogy sikerül.
design-frissítésre is igazán szükség lenne. szeretném monochromera, minimalistára. és akkor fejbevág, hogy mennyi minden nekem ez a design és, hogy mennyire imádom a színeit és a fejlécet is. ezer-egy éve csináltam. és heather marks van rajta. és nagyon hozzámnőtt már. de idővel. idővel úgyis megváltozik majd minden.
szeretem ezeket a számokat hallgatni, tökéletesek ahhoz, hogy csak menjenek a háttérben és néha megénekeltessenek és éppen jókedvre derítsenek vagy egy kicsit kifacsarják a szívemből azt ami még benne maradt a hétről. és igazán megtehetném végre, hogy a listán lévő előadókat kicsit jobban megismerjem mert nagyon jók ~ de így ez annyira kényelmes...
ami a to-do listemet illeti egész okésan haladok. ma írásbeliztem angolból. hát nagyon remélem, hogy nagyon jól sikerült. nem volt nehéz és jónak érzem csak már nem tudok bízni abban, hogy milyennek érzek egy dolgozatot. egyáltalán nem szokott logikusan és arányosan kijönni a készülés időtartama és a dolgozat jegye nálam. de ez azért biztosan jó lett. biztosan ötös lesz. és remélem 90% felett lesz - ahogy azt a listámban kitűztem magam elé. járok irodalom filmenre, járok kiállításmegnyitókra, rétest még nem sütöttem és semmimet nem dekoráltam ki mert rájöttem, hogy úgyis szétcseszem egy hónap alatt a dolgaimat és minden múlandó.
jah és rájöttem hova szeretnék továbbtanulni úgy, hogy a big dreams vonalon is elinduljak és ÉLJEEEN ~ tavaly 455 volt a ponthatááár ~ ki nem fog bekerülni? na ki? =D
emlékszem és ez a blog is emlékszik, milyen volt nyolcadikban amikor csak azt hallottam, hogy mire nem vagyok képes és nem fog sikerülni a felvételim és el fogom rontani az életemet. és persze, hogy ezzel csak ösztönözni akarnak. és, hogy nekem mennyire nem erre van szükségem az ösztönzéshez.
