A legjobb lesz, ha a legelején kezdem. Már azóta piszkálta az fantáziám a divat, mióta kiskoromban divatházat alapítottunk és ruhákat kezdtünk rajzolni unokatesómmal. Azt hiszem, Szörnyella de frász volt mindennek az okozója, hogy bár sajnáljuk a kiskutyákat, de mégis... elképzelni a sok szőrmét, az elegáns vonalakat, a szoknyákat és a zakókat, mindent. Aztán ez a projekt is ennyiben maradt, mint nagyon sok egyéb projektünk is. Persze a rajzok biztosan megvannak még valahol. Kincseket fognak egyszer érni, hiszem.
Visszatekintve az általános iskolás éveimre úgy érzem, hogy én a divatvilágnak mindig is csak külső szemlélője voltam és nem gondoltam volna, hogy valaha is úgy öltözködjek, ahogy az másokon tetszik. Valószínűleg fontos szerepet játszik ebben a túlsúlyom meg az akkori ruhaválaszték a városban.
A valódi kezdőpont, amit meg tudok nevezni pedig nem más, mint a Paradise Kiss. Tizenegy-két évesen amikor esténként animéket néztünk húgommal, elindult ez az új sorozat és teljesen bekebelezett. Egy gimnazista lány története akit szinte szó szerint belerángatnak a modellkedésbe. Közben megismerünk egy álmokkal teli társaságot, akik a saját márkájukat szeretnék elindítani, a Paradies Kisst és természetesen tele van a sztori szerelmi sokszögekkel, kalanddal és kihívásokkal is. Az egész anime fantasztikus, gyönyörűen van megrajzolva és hihetetlenül sokrétűen mutatja be a divatvilágot úgy általában.
Ugyanilyen sokszínűek benne a ruhák is. A letisztult, egyszerű, franciás vonalaktól kezdve a fidres-fodros lolitán keresztül a punk is bemutatkozik. Minden van mindenhol és a sokféle ember egyetlen célja: a siker, befutni, híresnek lenni, a saját készítésű ruhát butikokban, sőt, másokon látni.
Hát persze, hogy énis rögvest divattervező akartam lenni újra,vagy legalábbis - hogy kicsit reálisabb körökben maradjak - magamnak akartam varrni a ruháimat. Ami viszont ezeknél is fontosabb - magába szippantott Yazawa Ai világa, megismertem az all time fave mangámat, a Nanát, ami csak még jobban belerántott a divatvilágba, azon kívül pedig a punkrock kultúrájába, de mindenek előtt megismertette velem saját magam.
- meg persze a franz ferdinandot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése