it might sound like i'm an unapologetic bitch ;

nem vittem túlzásba a blogolást és érdekes. érdekes az, hogy magamnak írom. és így is minden benne van. egy kép, egy pár sor dalszöveg, két mondat és mindenre emlékszem. minimál.

holiday depression. mindig akkor hangolódok le ha globális boldogság történik éppen. de semmit nem így képzeltem el. semmi nem olyan, mint lennie kellene.
és nem akarom megint mindenkinek azt hazudni, mennyire jó nekem ott ahol vagyok most. mert nem. nem akarok ott lenni. nem akarok semmit. szabad akarok lenni. nevetni akarok és szeretni. és szeretve lenni. de ez nem megy ez ilyen könnyen.

ebből a kevés pontból állt az idei évem. és közte? semmi. annyira semmi. leérettségiztem, elballagtam, egyetemet kezdtem. és ennyi. és semmi nem olyan, amilyennek elképzeltem és el vagyok tévedve legbelül. kognitív disszonancia van vagy mi. and i won't take it anmore.

i don't want to.

you mean everything?

shoebox ;

•  even suffering can be a journey when you enjoy it, i spent a season in hell but only got a tan, i’m good.
• it’s funny, what separates humans from beasts is what turns humans into beasts.
• i want to be rich of heart but i can’t open my wallet so i keep spending my heart.
• when i black out, that’s when i can at least breathe. just cut me out or kill me out, i don’t care about a happy ending. don’t let me fade out.
• the sky’s underneath my feet, i’m here to get you high again.
• oh no. not again. winning means losing so let’s go till the end.
• you try to run away, run away from the world. but then you run away, run away from yourself and you don’t know the way home.
• how dare you underestimate me. the scale is different here, it’s motherfuckin do or die.
• small dissatisfaction makes the fiery flower of self-righteousness bloom.
• you may wanna see me hang my head low but sorry, i’m good.
• they say that time flies, but you keep breakin’ its wings.

babe i’m comin’ home
if you wait a little bit, i’ll be standing at the door
you won’t ever be alone
if it’s too late, i’ll be laying by your side when you open your eyes

baby i’m on my way home.

on my way back home.

uphill roads and downhill roads
i’ll take off my worn out shoes now
leaving my footsteps and footprints
in this shoebox here.

 

they did it again.

burbon on the rocks ;

rengeteget kéne olvasnom, de természetesen ilyenkor nem hajlandó működni se az agyam, se a nyomtató. a torkomról meg ne is beszéljünk. hazajöttem a hétvégére és már félig betegen sikerült elcsábulnom a nagy-szín-pad koncertsorozat nyitására presszóba. ebből persze az lett, hogy sikerült összefutnunk likó marcival meg az ivan & the parazollal, akik meginvitáltak minket sanyi bácsihoz az antikváriumba és a többi már történelem. elkiabáltam a hangomat teljesen, hála a whiskey-kólának és a sörnek.

vicces. vicces az, hogy ott a nagy budapest a kultúrával, a rendezvényekkel és a pezsgő éjszakai élettel, a nagy dolgok pedig mégis veszprémben történnek még mindig.

every rose has its thorns ;

szívesen belemennék abba, milyen egyedül lakni és elszakadni egy kicsit otthonról, de bármennyire is imádom, nem akarok meghatódni és sírni most.

szóval jó és rossz. mindennek két oldala van. 

deal with it.

i took off and threw away my leash ;

túl sok minden történik még mindig, hogy ki tudjam szűrni belőle a lejegyezni érdemes pillanatokat. budapest van, nyüzsgés van. végre mindenki össze fog gyűlni nagyjából és tudunk majd szervezkedni összejöveteleket is. kialakul az órarend, be tudom osztani, mikor tudok diákokat fogadni korrepetálásra vagy tudok menni dolgozni. barátkozunk a neptunnal [ meg akkor is ha tudjuk, hogy ez egy lehetetlen feladat. ], a bkkval, a campussal, a szaktársakkal. most látom csak, mennyi haszna volt a gólyatábornak. tudjuk, kihez forduljunk, tudunk egymástól is segítséget kérni, mert tudjuk, hogy egy cipőben járunk. és a legalapabb dolgokat se kell már nekünk elmagyarázni, mert mindenről hallottunk már legalább egyszer. nem kell mindenhova a fejünket kapkodnunk, meg pislognunk, meg elveszettnek lennünk, mert voltunk már elveszettek, csak az még nem élesbe ment.

nem érzem már annyira, hogy félnék, inkább csak izgatott vagyok és várom nagyon a jövő hetet. úgy érzem, hogy most nagyon jó helyen vagyok, és esély sincs arra, hogy rossz legyen. 

csak jó lehet. 

nincs más opció.  

you take me all the way ;

felettünk szállnak el az utasszállító repülők. szeretek kint ülni az erkélyen és csak nézelődni. este főleg, amikor látom ahogy villognak a fényeik és beleremegnek a falak ahogy alacsonyan szállva elmennek felettünk. 

nincsen függönyöm és minden reggel hétkor felébredek. szeretem a teljes napokat. amikor nem azon kapja magát az ember, hogy délután kettő van és még semmit nem csinált. akkor is, ha éppen nincsen semmit csinálni.

érdekes egy hét volt és még érdekesebb hét következik. kati fesztivál, aztán pedig gólyatábor és utána már csak kettőt pislogok és kezdődik a várva várt egyetemi élet. úgy érzem, most még nem kell semmit gondolnom az egészről. gólyatábor után majd letisztul úgyis minden. meg úgyis könnyen feltalálom magam. mert én egy ilyen lány vagyok. 

picike, naiv, kedves, találékony és egy kicsit örökké elveszett.

sleepyhead ;

fel kéne ébrednem a kis álomvilágomból, úgy érzem. mert olyan, mintha még mindig ott lennék, pedig nagyon sokat fejlődtem az elmúlt időszakban. nem kenek be mindent cukormázzal. kicsit reálisabban látom a dolgokat. még mindig nem tudnak nagyon meglepni a történések. nehezemre esik csalódni. ezeken kéne változtatnom és kicsit egészségesebben élnék, azt hiszem.

felvettek az eltére. már hetedikes koromban elhatároztam, hogy én eltés leszek és most meg is valósítottam. irány a kommunikáció és média. imádni fogom, ez kell ahhoz amit csinálni szeretnék, ami érdekel. ezt akarom, so shut up.

ma készülődés, holnap költözés, irány budapest. még nem akarom feldolgozni. 

you're so last summer ;

sürgés van, forgás van, utazgatás van. jártam volton, jártam áharmincnyolc hajón, jártam mamáméknál. zircibulit végül kihagytuk, ami egy nagyon jó döntés volt. 

sodródás van az árral, egy kis szabadság, egy kis summertime sadness. ezen a héten meg végre nyugalom. egy kicsit bezárom magam a lakásba, legalábbis ez a terv. megtisztulok egy kicsit az elmúlt hetek mocskától. kell egy kis me-time, szeretek itthon lenni, jövő héten pedig ez az idő minimalizálódni fog. utcazene azt jelenti, hogy délután bemenni városba, egész este talpon lenni, táncolni, ugrálni, életet érezni, lelkizni, új emberekkel találkozni és végül első busszal hazamenni. azért, hogy délután négykor arra ébredj: megint irány a város és kezdődjön minden elölről!

de most hadd ne kelljen mennem sehova. i'm not anti-social, i just prefer listening to punk-rock. mostly taking back sunday. 

so excite ~

amikor teljesen be van táblázva egy hetem már érezhetném, hogy na hét ennek a fele se fog bekövetkezni. amikor terveket szövögetek elég nagy az esély arra, hogy úgy körül-belül semmi nem úgy fog történni ahogy én elképzeltem. és ez egy ilyen hét volt. a dolgok fele bejött és nagyon jó volt, a másik fele sztornó. még ami látszólag jól rendben volt is elkenődött a végére. csak aludni kell egyet ahhoz, hogy az élet megforduljon körülötted.

azt gondolná az ember, hogy leérettségizett és megnyugodhat az agyacskája és jöhetnek a szépítő alvások. hát nem igazán jött ez eddig össze és ezután se nagyon fog. 

de várom már a júliust a fesztiválozással, volttal, utcazenével együtt és közben reménykedem, hogy lesz hova augusztusban beköltöznöm és elkezdhessem életemet a drága fővárosunkban. 

izgalomnak izgalmak és legalább nem lazulok le teljesen így az elején. de olyan jó lenne végre lehiggadni egy kicsit. 

hátrafele ültem a buszon ;

és néztem ahogy távolodik a múlt. és olyan idilli és szomorú is volt egyben. ez itt most tényleg a vége, tényleg elmúlt, tényleg megküzdöttünk amiért meg kellett küzdeni, éltünk a lehetőségekkel amikkel élni lehetett. most már nincs min változtatni, nincs mit megbánni és kétszer is átgondolni. itt most már csak haza lehet menni. csendbe és békességbe és a pihe-puha ágyba. 

és amikor azt hinném, hogy végre aludhatok, nem tud leállni az agyam. és mégis ezekbe futok bele. a megbánásba, a kétszer átgondolásba, a ki nem használt lehetőségekbe. majd pedig azon pörög, hogy milyen lesz jövőre. miről kell tudnom, mit kell elolvasnom, kit kell ismernem ahhoz, hogy az nekem jó legyen. és már magamat frusztrálom, mert tudom, hogy szinte az utolsókat rúgom, de mikor alszom már el? mikor lesz tényleg múlt a múlt, és nyugodt és szabad az agy?

megvan minden. nagyon jó minden, nagyon ügyes voltam. nagyon jó pontjaim vannak, biztosan bekerülök. 

és most már "mindenki nyugodjon le a picsába."
főleg én.

picmix #2 - patterns & montages ;

hiányoznak a nyalókáim általánosból.

i swear ez volt a minta T.O.P egyik öltönyén.

nem is szeretem az ananászt. just the idea of it. it's funky.

roses, bel air, take me there ;

annyira nyarat akarok és szabadságot, hogy képes lennék most azonnal los angelesbe költözni. és biztos vagyok benne, hogy lakni akarok californiában, lehet bejárom a környéket majd, mert sanfran is a listámon van, de most azt akarom, hogy süssön a nap és szabadon mászkáljak és legyen opció, hogy mikor hova megyek, hogy idegenek vegyenek körül és mégis otthon érezzem magam. kicsit az van most velem, mint nemrég budapesttel. és most be is fogom érni vele, de la is biztosan a "cities i want to live in" listámon. amit meg egyszer megcsinálok majd rendesen is, szép képekkel és pontos indoklással. aztán összeszámolom, mennyi időm lesz mindezt megvalósítani életem során. wish me luck. 

[ ja amúgy érettségi update: i'm quite chuffed. így gyönyörűen felvennének de még szóbelik. pf. ]

music of the week ;

i'm going backwards through time at the speed of light. i'm yours, you're mine. two satellites, not alone, no, we're not alone. a freeze-frame of your eye in the strobelight, sweat dripping down from your brow. hold tight, don't let go, don't you let me go. 
and i never was smart with love, i let the bad ones in and the good ones go. but i'm gonna love you like i've never been hurt before. i'm gonna love you like i'm indestructible. your love is ultramagnetic, not again it's taking over. this is hardcore, and i'm indestructible.
hands up in the air like we don't care, we're shooting deep into space. and the lasers split the dark, cut right through the dark. it's just us we ignore the crowd dancing, fall to the floor. beats in my heart, put your hands on my heart.
and i never was smart with love, i let the bad ones in and the good ones go. but i'm gonna love you like i've never been hurt before, i'm gonna love you like i'm indestructible.

what about no.

visszanéztem a decemberi firkáimat. gondolatokat amiket ki kellett írnom magamból, de nem találtam rá platformot. egyszerűre fogva, még csak nem is wordbe írtam, hanem jegyzettömbbe. szeretek jegyzettömbben írni dolgokat. nem vonja el a figyelmem a sok dolog amivel kiszínezhetem mit írok. ezeknél tényleg az a lényeg, hogy mi van a szavak mögött.
le vagyok nyűgözve a fogalmazási képességeimen és a választékos szóhasználatom is elismerésre méltó. még a végén alapjául fognak szolgálni a valamikor megjelenő könyvemnek. megérné írni egyet. megérné írni. írni. 

de nem is ez a fontos. nem is tudom, mi a fontos jelenleg, de megint itt van ez a hülye érzés a gyomromban és kettős érzések a dologgal kapcsolatban és egyszerre sírok és nevetek. nem vagyok ilyen mennyiségű érzelemre felkészülve így az érettségik közepette. nem ér. nagyon nem ér.
de "már csak magam alatt ásom a fát", szóval teljesen lényegtelen. 

könyvnek jó. valóságnak annyira nem.

conclusion. ma is megragasztotta a szemüvegem. ♥

két szék között az asztal alatt ;

már nem vagyok gimis. még nem vagyok egyetemista. érettségiztem is már, de még fogok is. veszprémi leszek, míg folyik a vérem, de mehetnékem van. tegnapelőtt szülői engedéllyel "felszöktem" sárihoz budapestre. és olyan jó volt. friss volt, pörgős volt, mindig volt mit csinálni, hova menni.

aztán hazajöttem és minden vissza. nem akarok nagyon a lakásból kimenni. nem akarok öt perc alatt nyolc ismerőssel összefutni a belvárosban, nem akarok senkivel találkozni. nem akarok a szobámban se rendet rakni.

csak kávét akarok inni és dariat akarok nézni, ami meg az első számú oka lehet annak, hogy így érzek. és morci meg szarkasztikus vagyok. de most az akarok lenni egy kicsit. és vissza akarok menni a mi drága fővárosunkba. azt akarom, hogy mindig legyen mit csinálnom és most úgy érzem, veszprém kifogyott ebből. tegnap este is hazaértem, tombolt a fél vár, de nem értettem miért szeretnék elmenni életem ötezredik vadfruttik koncertjére akár ingyen van akár nincs.

itt mindent megszoktam már és nagyon sok mindent akarok most de még semmit nem tudok.

mert már elballagtam, de még nem vettek fel.

két szék között az asztal alatt ücsörgök és kritizálok mindent. puff.

the great perhaps ;

írni szeretnék, de nem megy. és nem azért, mert nem történik semmi és mert nem érzek semmit, hanem mert túl sok minden történik és túl sok mindent érzek egyszerre. egyszerre vagyok szomorú és feldúlt és boldog is, meg csalódott. és csak sorolhatnám.
itt vagyunk a finishben, amikor a torony csúcsára kéne tenni a díszt, és függönyt kéne tenni az ablakba egy szép virággal. amikor felépítettél valamit és már csak díszítened kéne, csak megadni neki azt a dicső fényt, azt az "igen, kész van, megcsináltuk."

és nem ezt látom, hanem egy buldózert, ami ledönti az egészet. és szomorú vagyok, mert ezt nem mi tettük, ezt mások tették velünk. ezt a világ tette velünk, amiben élünk, és nem érzem felelősnek magunkat miatta. és nem tudok senkit konkrétan hibáztatni. és ez a legrosszabb.

és nem tudok mit írni, csak john greent tudnék idézni látástól vakulásig, főleg looking for alaskat. újra el akarom olvasni, mert az kéne. mert tudom, hogy "the only way out of the labyrinth of suffering is to forgive."

itt az ideje, hogy visszatérjek a napi valamilyen testedzéshez és a "hat után nem eszünk, csak kávét és vizet iszunk" dologhoz. habár...

viola ;

"– Járt a rámpán?
Mondtam, igen.

– Szerettem volna, ha megnézi, mert én gyakran látom álmomban, és mindig olyan, mint utolszor, amikor a jószág levetette magát a vagonból utánam. Volt egy üszőnk, egy zsemlyeszínű, azt borjúkorától én neveltem, és a két kicsi mellett az volt a harmadik gyermek az én szememben, ugyanolyan selyemszőre volt, mint az ikrek haja, az orra rózsaszín, puha, és tejszaga volt, akár a testvéreimnek. Nevettek miatta, mert járt utánam, de aztán el kellett adni, engem bezártak a padlásra, elvették alólam a létrát, hogy ne tudjak utánafutni, falun akkor még nem volt szokás a hisztéria, jót húztak a gyerekre, megmondták, mit tegyen, ha még mindig nem értette, fejbe verték. Lehet, hogy most másképp van, ott is megengednek mindent, nem tudom. Engem mindenesetre fejbe vertek, az ajtót is rám csukták, mégis lejutottam, tudtam, hogy ha eladták az üszőt, vasúton viszik el, hát futottam a rámpához, de mire odaértem, már betuszkolták a többi gazda eladott jószága mellé a vagonba. Bőgött odafenn, én meg ordítottam a nevét, még nem húzták rá az ajtót, az meg leugrott a szavamra a magasról. Buta a gyermek, nem tudtam, mit teszek azzal, ha hívom. Mind a két mellső lábát eltörte, mert arra zuhant, hívták a cigányt, csapja főbe, átkozódott a nagyapám, bár inkább én halnék meg, nem az értékes jószág, az ilyen mihaszna, semmirekellő. Levágták és kimérték, végignézették velem, ahogy megölik és feldarabolják, mit éreztem, ne kérdezze, csak tanulja meg, ne szeressen senkit halálból, mert rajtaveszít. Ha nem tüstént, hát később. Legjobb, ha sose szeret senkit, mert akkor senkijét nem tudják letaglózni, és maga sem ugrik ki semmiféle vagonból. Na, menjen haza, most már mindketten eleget beszéltünk, pilledt a jószág is, vigye haza Violát. Viola. Az üszőt hívtuk Violának otthon, még anyám nevezte el. Induljanak már, álmos ez a kutya."

/ Szabó Magda - Az ajtó /

nem akarok erről egy hosszú bejegyzést írni. csak hadd legyek most egy kicsit csalódott. biztosan tudod, hogy az vagyok. de már megszoktam, hogy cserben hagynak az emberek és csak nyelek egy nagyot.

get in line.

inkább csak ülök a kis szobámban, holy trinity videókat, adventure timeot és hannibalt nézek vagy olvasok.

magamat nem tudom átcseszni. dejó.

daily jam ;

csak most ne, csak most ne,
csak most el ne baszd.

i need more -

kell több

• idő
• víz
• energia
• kávé
• arctic monkeys
• respect
• szeretet
• mosoly
• víz

főleg víz. több vizet kell innom. és ha több vizet iszok mindenből több lesz majd, úgy érzem. és akkor nagyon jó lesz.

it keeps me alive ;

túlzás, hogy ez tartana életben, de ez tart jókedvben, az biztos. a zenén kívül természetesen. az, hogy felkelek reggel és felöltözhetek, végre vehetek fel szoknyát, másmilyen cipőt. anya kérdezte egyik nap, hogy miért sminkelem magam ennyire. azért mert sokkal jobban indul a napom ha nem csak szemceruzával kihúzom a szemem hanem egy kis aranyat is rakok rá, kontúrozom, stb. jobb a kedvem ha tíz percig ezekkel az apróságokkal szórakázhatok reggelente.

egyszerűen akkor minden jobban indul. és minden happy. és így ez a kis boldogság meg a hangulat amikor beérek suliba ki tudják oltani egymást és semlegessé válnak. nem jó, nem rossz, kicsit frusztrált, de az meg kit tud már érdekelni.

OOTD: kalap: H&M, ruha: ASOS, lebernyeg: Takko, 

cut-out bokacsizma: Catwalk (Deichmann)

just the usual ;

megint eltelt egy hét és úgy érzem egy helyben állok és így is van. semmit nem bírok csinálni, annyira elegem van mindenből, csak ne kéne bemenni, csak ne kéne nyomorult próbaérettségit írni ami csak nálunk kötelező és jegyet meghatározó, nem lehetne jobban kicseszni egy végzőssel. nem motivál. nem motivál az, hogy le vagyok cseszve ha mindent beleadok. akkor már inkább jogos legyen a leszúrás, nesze semmi fogd meg jól.

picmix #1

clazziquai mood is the best mood ;

kisütött a nap. inget vettem pulcsi nélkül, csinos kontyba raktam a hajam, néztem ahogy elment előttem a busz de nem szálltam fel rá, mert azt hittem nem az enyém. no para, még volt fél órám beérni. beszélgettem a buszmegállóban, minibuszon utaztam. nevettem, egy furcsán jó napot töltöttem el. furcsa volt nevetni és mosolyogni a suliban. régen volt már ilyen. hazafelé pedig clazziquai projectet hallgattam. tavaszos, mid-seasonös, kedves zene. amikor kisüt a nap, beengedi a szívedbe a meleget és ott tartja. imádom.

rengeteg dolgom volna ma délután még, az is lehet, hogy meg is csinálok mindent. ki tudja. meditálni is megyünk, mint minden csütörtökön. ez az egyetlen program amit megtartottam érettségis félévre. mert kell. mert ha egy héten egyszer egy fél órára nem ülök le és veszek el a tudatban akkor félek, megőrülök. vagy a stressz vagy a folytonos szorongásom készít ki. nem merem kinyitni a szemem a sötétben. csodálatos érzés.

tegnap véglegesítve lett a felvételi jelentkezésem. eddig is így nézett ki de most végleges lett. elte kommunikáció és média, elte szabad bölcsészet és pázmány szabad bölcsészet. nevetek a pár évvel ezelőtti önmagamon, aki azt vallotta, hogy "szabad bölcsészetre csak az megy aki nem tudja mit kezdjen magával, kommunikációra meg a buta libák járnak." asszem felnőttem és végre a dolgok mögé látok már. tudom mit akarok csinálni, megtaláltam az álmom és ez az az út ami elvezet hozzá. örülök, hogy helyben vagyok.

órákat töltök blogok nézegetésével, olvasgatásával, videók nézegetésével és mire rájönnék, hogy megint elment egy nap és lelkiismeret-furdalásom lenne, hogy "nem csináltam semmit", rájövök, hogy... de hát ezzel akarok foglalkozni, i'm doing research betch! és már jobban is vagyok. lehet, hogy nem ez a jó megoldás?

annyira imádnivaló ez a videó.

say you haven't had enough ;

indie, unott semmittevés és önostorzás jellemez mostanában. de hiába csapkodom a saját hátam nem haladok előlrébb. vagy csak én érzem úgy, hogy egy lépést se tudok megtenni. az is lehet, hogy annyi dolgom van, hogy hiába haladok vele, fel sem tűnik. robogok ezerrel az óceán habjain de még mindig nem látom a túlsó partot. és még nem is fogom mostanában.

de legalább jó kis zenéket hallgatok.

say you haven't had enough. from coraxlouise on 8tracks Radio.

csízbörger ;

csízbörger szemedben megcsillant az érzés, úgy meghatódtam, mint a templomban, de tudjuk jól, hogy egyszer sajnos levetkőzik mindenki, mint a művésznők a playboyban. azt mondtad, te vagy a kivétel.

furcsa, mégis jobb így - a dohányzás a hobbid. a kivétel elmaradt, de azért csak mondjad. altass el szép szavakkal. alfában bármit elhiszek.

hazudtál mindig hazudtál, mint a vízfolyás, micsoda kék szemek. hazudtál végig hazudtál, mintha olvasnád, ez az ami megy neked - semmi más.

hajnal 2:20-kor álmomban elcsattant egy pofon. ugye nem haragszol rám, hisz' rá foghatunk mindent mondjuk a nehéz gyerekkorra. simogasd meg a fejem és aztán altass el szép szavakkal, alfában bármit elhiszek.

csízbörger szemedben megcsillant az érzés, úgy meghatódtam, mint a templomban, ugyanis imádlak, minden hiába...

frida ;

a film megnézve. imádtam. ha abban a korban, azon a helyen éltem volna és ezek az emberek vettek volna körül, biztos vagyok benne, hogy szerelmes lettem volna frida kahloba. fülig, teljesen, totál elmerülve, reménytelenül. a temperamentuma, a gyengédsége, a szeretete, a festményei, vagy egyszerűen minden mozdulata meghazudtolhatatlan és egyedi és ő. mese.

frida kahlo by: fab ciraolo

"doctor, if you let me have this tequila i promise not to drink at my funeral."

baby, it's cold outside,
but it's colder in me.

quel night ;

megvolt a szalagavató. szépek voltunk, fantasztikusak voltunk, jól szórakoztunk, megittuk ami nekünk járt és széttáncoltuk a cipőinket (elhagytam mégegy cipősarkat) és ez így volt szép és kerek és egész. nem hagytam, hogy bármi elrontsa. lehet, hogy bunkó voltam vagy éppen érdektelennek tűntem, de nem hagytam magam és nem bántam meg. ha rossz kedvem lett volna csak még nagyobb butaságokat csináltam volna, még az is lehet, hogy olyat amit később meg lehetett volna bánni. az meg nem hiányzik most nekem. 

kezdődhet az érettségi hajrá. azt hiszem itt az ideje, hogy otthagyjam a sulit és feladjam és elmenjek dolgozni. de az is elég lenne ha a következő három hónapot egyedül tölthetném itthon a szobámban az érettségire készülve. elég az, hogy én tudom mi hogyan megy, nem kell, hogy még mások is engem osszanak. 

"You know those days when you've got the mean reds.... the blues are because you're getting fat or maybe it's been raining too long. You're sad, that's all. But the mean reds are horrible. You're afraid and you sweat like hell, but you don't know what you're afraid of. Except something bad is going to happen, only you don't know what it is." 

- Truman Capote, Breakfast at Tiffany's

bitch, don't kill my vibe ~

voltam végre meditálni. remélem megnyugodtam kicsit ezután a két hét után, egy kicsit visszatértem. a gyomrom még mindig félpercenként ugrik egyet, néha úgy érzem elég volt és most fogok kivenni egy három hónapos szabadságot, hogy most fogok felszállni egy buszra, amiről egy vonatra, amiről egy repülőre, amiről egy hajóra és a tengeren vagy az óceánon fogok hajókázni. kéket akarok. végtelen sok kéket s fehéret, ahogy a szürkével és a feketével keverednek a hullámokban a színek. azt a csendet akarom, ami mégsem az. hallani akarom a hátrahagyott város halk morajait, a habokat, a madarakat. azt a csendet akarom, ami olyan izgalmas, hogy el lehet veszni benne. el akarok veszni benne, teljesen elmerülni és soha fel nem jönni többé. 

csak ne ugrálna a gyomrom, ne forogna egyet akárhányszor valami olyanra gondolok ami felzaklat. a gondolatokat bírom. ide nekem a szalagavatót, a bált, téged. 

csak a pocimat hagyja békén mindenki.

breakdown ;

nem mondanám, hogy felhőtlenül és idillien kezdődött ez az év. a félévzárás teljesen hidegen hagy, inkább a gürizés kezdődött meg az emelt érettségire. ahelyett, hogy majd a hajrában egy hónapig állna görcsben a gyomrom, biztos ami biztos én már most elkezdtem. úgy érzem mintha az alvás, a beszélgetés, a filmnézés, az evés, minden a tanulással tölthető időmből venne el és ez nagyon nem egészséges dolog. halkan, csendben fáj a fejem és olyan mintha mindig fáradt lennék és sem az alvás, sem a kávé nem segít már.

jó lenne ha nyugodtan alhatnék,

ha nem szoronganék,

ha nem kelnék fel minden reggel úgy,

hogy kérlek csak ez legyen az utolsó.

nagyon jó lenne. 

 de holnapután HS7 koncert.
ők majd összeszednek.

c'est jamais bon ;

tell 'em!

holnap győr. veszünk nekem egy gyönyörű ruhát szalagavatómra meg cipőt meg minden hülyeséget. a koktélruhás része tetszik a dolognak, a keringő az, amit a hátam közepére se kívánnék. meg persze a folytonos minél sznobabbnak tűnünk annál jobb attitűd. kell a pucc, kell az, hogy mindenki azt higgye, mi mennyire szentek vagyunk. ne dohányozz az iskola körül, mert az iskoládat képviseled és egyebek. nem akarok képmutató lenni. nem kell nekem a habcsók, ami nem is tetszik de nem is találtam volna olyat ami tetszene, nem akartam feleslegesen energiát fordítani A Ruha megtalálására. fehér legyen, jól álljon és a mama meg a papa meg apa meg anya mosolyogjanak, mennyire szép vagyok. de hát én mindig szép meg csinos vagyok. =P

a fő, hogy mindjárt vége. jövő héten heaven street seven koncert, olyan jó lesz ~ aztán igazából a szalagavató afterpartyt is várom. a csajok teljesen be vannak zsongva mert így is már ismerik a fél évfolyamomat, és, hogy mindenki ott lesz. ez van, a vetésisek már csak ilyen jó arcok.

addig meg olvasok. meg tételt dolgozok ki mert valahogy be kell bizonyítanom, hogy akarom a magyar emeltet és el kéne kezdeni itt a dolgokat pörgetni. nagyon utolsó pillanatban szoktam elkezdeni gürizni de ezt itt most nem kéne bevetni. nem is lehet, mert itt a tanárok döntik el miből érettségizhetsz és nem te...

jé, ötszázegyedik bejegyzés.

snap out of it!

még mindig beteg vagyok. és arctic monkeys megy, egy ideje szinte csak az AM albumot hallgatom ha egy kicsit nyugisabbra vágyom, de nyugi helyett csak a melankólia vár. nem mintha ez baj lenne, biztosan mindennek megvan az oka. mostanában egyre több dologgal kapcsolatban úgy érzem, hogy teljesen meg kell tapasztalni ahhoz, hogy valósnak lehessen érezni, vagy le lehessen zárni. ahhoz, hogy azt lehessen mondani, igen, megtörtént és el lehessen hagyni. mert hát tudjuk, hogy "living in the past is my future." szóval most próbálom az ilyen érzéseket önmagukban érezni ahelyett, hogy bánatomban valami olyan zenét hallgassak ami feldob és táncolhatnékom van rá. ugyanez a haraggal. egyre több mindent élek ki a zeneválasztással.

napokig a húgom hörgős zenéjét hallgattam, annyira haragudtam rád. ma már csak teljesen elkeserít az, hogy ekkorát kellett csalódnom benned. várható volt, mégis derült égből villámcsapásként ért. de mosolyogni fogok rád, és nem fogom hagyni, hogy ezt tedd magaddal. remélem felébredsz. 

még mindig 100%ig érvényes, hogy a jó diák szünetben beteg. vasárnap délutánra biztosan kicsattanok már az energiától és makkegészséges leszek. csak most ezeken az utolsó napokon meg kell halnom egy kicsit. egy kicsit minden percben. 

imádok betegnek lenni.

nogret 2013 ~

nincs is vége az évnek, miről beszél mindenki? amúgy is mintha olyan sokat számítana ez a nap, nem is tudom. idén not feelin' it. de azért összefoglalom, hogy 2013 egy jó évjárat. tartottam negyven napos böjtöt, voltam paramore koncerten, vizsgáztam is egy keveset, valószínűleg több kávét ittam, mint 2012ben, de nem nagyon tud érdekelni, mert sokkal több minden is történt. főleg így az év végére presszónyitással meg hangvillával. mellesleg rákaptam a rajzfilmekre. meg még több zenét hallgattam, mint előtte, de jobban is értékeltem a csendet és a nyugit. voltunk osztállyal prágában, végre egy kicsit szabadabbnak érezhetjük magunkat. nincsen az a "végzős vagyok megtehetem" dolog, de már kezdjük érezni, hogy miénk a világ.

a szilveszter maga pedig laza volt, de csak amennyire megengedhettük magunknak merthátazértmégis. sárival és zsófival voltunk paloznakon, és ami a helyi bandát illeti, úgy fest idén hamar elfáradtak, mert mire mi leértünk már ki volt halva a falu. jó volt, megvolt és most kérhetnék mégegy kéthetes szünetet? nem akarok szembenézni az élettel, valahogy jól megvagyok nélküle.