túl sok minden történik még mindig, hogy ki tudjam szűrni belőle a lejegyezni érdemes pillanatokat. budapest van, nyüzsgés van. végre mindenki össze fog gyűlni nagyjából és tudunk majd szervezkedni összejöveteleket is. kialakul az órarend, be tudom osztani, mikor tudok diákokat fogadni korrepetálásra vagy tudok menni dolgozni. barátkozunk a neptunnal [ meg akkor is ha tudjuk, hogy ez egy lehetetlen feladat. ], a bkkval, a campussal, a szaktársakkal. most látom csak, mennyi haszna volt a gólyatábornak. tudjuk, kihez forduljunk, tudunk egymástól is segítséget kérni, mert tudjuk, hogy egy cipőben járunk. és a legalapabb dolgokat se kell már nekünk elmagyarázni, mert mindenről hallottunk már legalább egyszer. nem kell mindenhova a fejünket kapkodnunk, meg pislognunk, meg elveszettnek lennünk, mert voltunk már elveszettek, csak az még nem élesbe ment.
nem érzem már annyira, hogy félnék, inkább csak izgatott vagyok és várom nagyon a jövő hetet. úgy érzem, hogy most nagyon jó helyen vagyok, és esély sincs arra, hogy rossz legyen.
csak jó lehet.
nincs más opció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése