music of the week ;

i'm going backwards through time at the speed of light. i'm yours, you're mine. two satellites, not alone, no, we're not alone. a freeze-frame of your eye in the strobelight, sweat dripping down from your brow. hold tight, don't let go, don't you let me go. 
and i never was smart with love, i let the bad ones in and the good ones go. but i'm gonna love you like i've never been hurt before. i'm gonna love you like i'm indestructible. your love is ultramagnetic, not again it's taking over. this is hardcore, and i'm indestructible.
hands up in the air like we don't care, we're shooting deep into space. and the lasers split the dark, cut right through the dark. it's just us we ignore the crowd dancing, fall to the floor. beats in my heart, put your hands on my heart.
and i never was smart with love, i let the bad ones in and the good ones go. but i'm gonna love you like i've never been hurt before, i'm gonna love you like i'm indestructible.

what about no.

visszanéztem a decemberi firkáimat. gondolatokat amiket ki kellett írnom magamból, de nem találtam rá platformot. egyszerűre fogva, még csak nem is wordbe írtam, hanem jegyzettömbbe. szeretek jegyzettömbben írni dolgokat. nem vonja el a figyelmem a sok dolog amivel kiszínezhetem mit írok. ezeknél tényleg az a lényeg, hogy mi van a szavak mögött.
le vagyok nyűgözve a fogalmazási képességeimen és a választékos szóhasználatom is elismerésre méltó. még a végén alapjául fognak szolgálni a valamikor megjelenő könyvemnek. megérné írni egyet. megérné írni. írni. 

de nem is ez a fontos. nem is tudom, mi a fontos jelenleg, de megint itt van ez a hülye érzés a gyomromban és kettős érzések a dologgal kapcsolatban és egyszerre sírok és nevetek. nem vagyok ilyen mennyiségű érzelemre felkészülve így az érettségik közepette. nem ér. nagyon nem ér.
de "már csak magam alatt ásom a fát", szóval teljesen lényegtelen. 

könyvnek jó. valóságnak annyira nem.

conclusion. ma is megragasztotta a szemüvegem. ♥

két szék között az asztal alatt ;

már nem vagyok gimis. még nem vagyok egyetemista. érettségiztem is már, de még fogok is. veszprémi leszek, míg folyik a vérem, de mehetnékem van. tegnapelőtt szülői engedéllyel "felszöktem" sárihoz budapestre. és olyan jó volt. friss volt, pörgős volt, mindig volt mit csinálni, hova menni.

aztán hazajöttem és minden vissza. nem akarok nagyon a lakásból kimenni. nem akarok öt perc alatt nyolc ismerőssel összefutni a belvárosban, nem akarok senkivel találkozni. nem akarok a szobámban se rendet rakni.

csak kávét akarok inni és dariat akarok nézni, ami meg az első számú oka lehet annak, hogy így érzek. és morci meg szarkasztikus vagyok. de most az akarok lenni egy kicsit. és vissza akarok menni a mi drága fővárosunkba. azt akarom, hogy mindig legyen mit csinálnom és most úgy érzem, veszprém kifogyott ebből. tegnap este is hazaértem, tombolt a fél vár, de nem értettem miért szeretnék elmenni életem ötezredik vadfruttik koncertjére akár ingyen van akár nincs.

itt mindent megszoktam már és nagyon sok mindent akarok most de még semmit nem tudok.

mert már elballagtam, de még nem vettek fel.

két szék között az asztal alatt ücsörgök és kritizálok mindent. puff.