leesett az első hó. =] <3

thanksgiving ;

boldog hálaadást!

ha én lennék ;

tegnap kiscsillag koncert. =] <3 jó volt, csak a felénél ki kellett jönnöm a tömegből, különben kicsontoztam volna az idióta pogosokat... úgy örülök, hogy ennyi régi és új ismerős ott volt és mindenki ilyen jól érezte magát. =]

ha én lennék a szerelmed, sok szerencsét hozzám,
ígérem, nem leszel hibás, de sok múlik majd a kémián.
én már elterveztem mindent, egy életre elég a dolgunk,
ígérem, nem lesz sok időnk egyedül lenni, úgy már voltunk...

you killed bambi ;

valaki megmondaná, hogy miért franciául blogolok?

kicsit elegem van, kicsit sok, kicsit furcsa ez így nekem, látni, milyen lehetne, és nem érteni, hogy miért nem olyan. nem értem, hogy mi az akadály, mert nem látom őket, mert nem hiszem azt, hogy léteznének, mert még túl vak vagyok ahhoz, hogy lássam őket. de ti biztosan tudjátok, akik nem ismertek engem, akik nem próbáltok megérteni, akik meg sem próbáljátok az én szemszögemből nézni a dolgokat. és nem veszitek észre, hogy falakat húztok a boldogságom elé, ami ott van tőlem alig pár méterre és ti mégis képesek vagytok rá, mégis felhúzzátok a falat, ajtó nélkül, mégse hagytok lehetőséget arra, hogy egy kicsit is én legyek. mert ez itt, mellettetek nem én vagyok. mert kényszer az egész és már számolom vissza a napokat, már várom, hogy mikor lesz ennek vége. mert valamikor vége kell hogy legyen, mindennek vége van egyszer.

ez így most jó? jó az, hogy itthon ülök és nézek ki a fejemből, jó az, hogy kedvtelenül háromóránként kimegyek a szobámból, hogy üvegből igyam az ásványvizet? nem. és az miért nem jó, ha boldog akarok lenni, ha jól akarom érezni magam, ha élni akarom az életemet? miért nem jó ha egyszerűen szeretem ha zajlik körülöttem az élet, ha hallom a nyüzsgést, ha elveszek a tömegben? zajlik körülöttem az élet, hallom a nyüzsgést, nyitva van az ablakom, az autók száguldanak és a szabadok az orrom alá dörgölik, hogy így is lehet...

quand je dis que je n’aime pas d’être ici, à la maison,
ça ne fait rien que tu change les meubles,
les peintures sur les murs, tu ranges les livres et
nettoies la cuisine. tu devrais essayer de m’entendre
quand je t'appelle, de réaliser que j'ai besoin te toi, de
me comprendre. je sais que nous ne sont pas les mêmes,
mais je sais que si je disais ce que je sens de tout mon cœur,
tu me répondrais avec une gueule d’arbre et me dirais
que tu es désolée que je sens comme ça.
ça ne fait rien.

je pense ;

ces minutes où je suis seule, juste moi et mon oreiller. je pense. beaucoup. je pense à tout, à n'importe quoi. ça change de "qu'est-ce que je fais dans ma vie?" à "j'ai eu de devoir à la maison?" la chambre est en silence, mais mes pensées sont bruyants, et ça me rends folle, parce que le choses dont je ne jamais panse, je panse. parfois je le déteste, parce qu'il remet les choses je ne pouvais pas penser encore une fois. cette seconde avant que se dormais est le plus active seconde de ma vie.

[ (szabad)fordítottam én, innen, mert miért ne. =] ]

we're the pistols ;

a világ legjobb albumborítója. pont.

tudom, hogy szeretsz titokban ;

újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, szétárad a nyugalom, és megnyílik a föld, a mindennapok hangja egy hallhatatlan frekvencián, egy ember ugrik a hídról, de nincs harag, utána csend marad, vagy egy eltérített gépen, ahogyan gazdát cserél a lépem, a pilóta fejében golyó, és dollárban úszik a folyó, mert az összeg, amit ér a lépem az egyetlen túlélő a gépen, úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt. újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, így marad, ha akarom, és ránkszakad az ég, ereidben véres alkohol, keresed az arcod, de nincs sehol, aki megszületik, meglakol,

tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van

tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, egyszer élünk, akkor is minek, te mindent megtettél, tudom, hogy boldog még sohasem voltál, hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, nincs benned semmi, ami hasonlít rád, mégis azt mondom én, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van, ~ nincs harag.

egy perccel tovább ;

itt az ideje, hogy viviel végre elmenjünk aludni. >< jóéjt. =] <3

életkedv mínusz ;

még egy hihetetlenül szar nap. gratulálok neked, rékus...
beteg vagyok, egész nap olyan vagyok, mint egy élőhalott és egyszerűen semmi se sikerül úgy, ahogy szeretném. mintha az egész világ ellenem fordult volna. én meg csak szerencsétlenkedem össze-vissza. semmi kaja nincs itthon, ma még semmi normális kaját nem ettem, max szendvicset. a túró amit kikevertem borzalmasra sikerült, a tejben áztatott kifli undorító volt, és a WCben landolt, így maradtam a kakaómnál, de már teljesen kivagyok... és akkor még jön rá egy lapáttal az, hogy minden második héten pénteken dráma után teljesen lehangolva érzem magam, pedig hihetetlenül élvezem őket, csak olyan dolgokra világít rá, amire nem szeretném... amiket nem szeretnék felfogni, nem szeretnék észrevenni.

legalább egy jó dolog történt ma. =] <3 szorítok tovább.

UP: ó el is felejtettem, hogy a petrezselymet is kiborítottam a mélyhűtőből és a kávét is kiöntöttem, de áááááh, miiindeeeegy. awghgr.

we change, we grow up, we fuck up, we love, we hurt,
we're teenagers, we're still learning.

même pas fatigué ;

egy kicsit fárasztó itthon lenni idegileg, de azért nem olyan borzalmas. nem fogom hagyni, hogy elrontsa bárki is a novemberemet, mert huszadikán kiscsillag koncert lesz, huszonkettedikén meg ugye vivi szülinapja, szóval egyértelmű ünneplés várható a hétvégére. már alig várom. =] egyébként meg most hétvégén is kezdenem kéne valamit magammal, de hát még meglátom, milyen kedvem lesz. csütörtökön vissza dokihoz még, hülye felfázásom, bár már egész elmúlt.

óshit, nem vettem még be az esti gyógyszerem...

a bizalom hiánya.

incoryable ;

cannot to not adore her. =] <3
[ azok a szemek. <3 ]

köszi, szia, csók ;

ha eljövök valahonnan, ahova számomra fontos élmények, emlékek fűznek, mindig olyan hihetetlen hiányérzetem van... mindig elkezdek gondolkodni, hogy mit hagyhattam ott, mindenem megvan e, minden csomagom mellettem, telefonom a zsebemben, stb... és mindig rájövök, hogy csak egy darabkát hagytam ott magamból. lehet, hogy nyálasnak tűnik, de... tényleg olyan, mintha egy részemet hagytam volna ott a többiekben. szerencse, hogy ők pótolják ezt a részt a sajátjukkal. =] <3

imádlak titeket. <3

[ megpróbáltam címszavakban összefoglalni ezt a hétvégét, de még úgy se lehet. =D nyű. *-* piff-puff áááá. <3 ]