you killed bambi ;

valaki megmondaná, hogy miért franciául blogolok?

kicsit elegem van, kicsit sok, kicsit furcsa ez így nekem, látni, milyen lehetne, és nem érteni, hogy miért nem olyan. nem értem, hogy mi az akadály, mert nem látom őket, mert nem hiszem azt, hogy léteznének, mert még túl vak vagyok ahhoz, hogy lássam őket. de ti biztosan tudjátok, akik nem ismertek engem, akik nem próbáltok megérteni, akik meg sem próbáljátok az én szemszögemből nézni a dolgokat. és nem veszitek észre, hogy falakat húztok a boldogságom elé, ami ott van tőlem alig pár méterre és ti mégis képesek vagytok rá, mégis felhúzzátok a falat, ajtó nélkül, mégse hagytok lehetőséget arra, hogy egy kicsit is én legyek. mert ez itt, mellettetek nem én vagyok. mert kényszer az egész és már számolom vissza a napokat, már várom, hogy mikor lesz ennek vége. mert valamikor vége kell hogy legyen, mindennek vége van egyszer.

ez így most jó? jó az, hogy itthon ülök és nézek ki a fejemből, jó az, hogy kedvtelenül háromóránként kimegyek a szobámból, hogy üvegből igyam az ásványvizet? nem. és az miért nem jó, ha boldog akarok lenni, ha jól akarom érezni magam, ha élni akarom az életemet? miért nem jó ha egyszerűen szeretem ha zajlik körülöttem az élet, ha hallom a nyüzsgést, ha elveszek a tömegben? zajlik körülöttem az élet, hallom a nyüzsgést, nyitva van az ablakom, az autók száguldanak és a szabadok az orrom alá dörgölik, hogy így is lehet...