Az a 8 hihetetlen érdekes dolog

Narastól meg Meredistől kaptam ilyen izékét.

Nah, mert hát hajnali fél négy múlt és mert már fél három óta itt lógok sunyiban és mert fáj a szemem és próbálok halkan gépelni, ne számítsatok nagy durranásra. :D

8 random facts about me /8 dolog, amit eddig nem tudtál rólam

The rules go like this: / ( a szabályok:)
1 / post these rules / (írd ki a szabályokat a blogodra)
2/ each person tagged, must post 8 random facts about themselves (hope it's interesting) / (minden jelöltnek ki kell írnia a blogjára nyolc tényt/dolgot saját magáról – remélhetőleg érdekes lesz -,
3/ tags should write a blogpost of these facts / (ez kábé ugyanaz, mint az előző szabály)
4/ at the end of the post, 8 more bloggers are tagged and named / (a bejegyzés végén jelölj meg 8 embert, akiknek ugyanezt végig kell csinálniuk) - Na ez nem lesz ennyi.
5/ go to their blog, leave a comment telling them they are tagged / (menj fel a blogjukra, és tudasd velük az örömhírt.)
6/ no sixth rule / (nincs hatos szabály)

1, Kb. három éves koromban megharapott egy kutya. Hátulról ugrott nekem és a bibi a fejem búbján még mindig ott van, haj híján.

2, Fentebbi miatt szeretnék haj átültetést (lehet, baromságnak gondolják az emberek, de olyan izé, hogy ott nem választhatom el a hajam...)

3, Imádom Angliát, bár nem túl látványosan.

4, Jogász is akartam lenni. Meg picológus meg divat tervező.

5, Márkás ruhák, márkás cuccok, divat minden mennyiségben. Kár, hogy lehetőség az nincs annyira rá.

6, Csak apukámmal vagy a barátnőimmel tudok vásárolni. Anyu kilőve, nagyon nem egyezik az ízlésünk.

7, Nem vagyok egy nagy rendszerető ember, az asztalomon mindig halom könyv, csecsebecse, tányér/pohár lelhető fel és úgy nagyjából sosincs rend. Erről már képek is készültek. Csak erős idegzetűeknek.

8, Elsőben megnyertem a matematika versenyt az iskolában.

És menjen Angenek, Beanak, Adának, Wiának, Kedvenc rokonomnak, Rubymnak meg Robnak. Így sincs 8 de majdnem.

Cél

Azt hiszem, megvan ki lesz az első helyen azon a kis papírkán. Meg a következő három helyen is. Aztán ha az nem sikerül...
Irány Benedek-hegy...

Kezdődik

Kezdem unni.
Kezdek megint magamba fordulni.
Kezd megint elegem lenni.
És mintha minden megint kezdődne elölről.
És megint kezd fájni.
És megint kezd összeszorulni a hasam meg fájni a fejem.
És megint kezdek szédülni.

Lehet a zene, lehet az idő, lehet más, lehetek én az oka. Lehet mindegyik.

Táboros videót nézek. A szövege a dalnak már kívülről megy.
A napi könnyadag mára is megvolt. De most szebb könnyek voltak. :)

Nagyon hiányoztok. <3

Nahhát mint azt az ügyesek észre is vehették, egy ideje új dizájn van aminek történetét most nem mesélem el mert hosszú lenne. Mondjuk azért én megmondtam, hogy az előző sem lesz hosszú életű, de szerintem ez az lesz mert szépre sikeredett. Szerintem.
Aztán meg újra ott vigyorgok lent a sarokban és itt jobbra meg már nekem is van lejátszóm. Próbálom nem óránként cserélgetni a számokat. :D

Már most kezd elegem lenni

Annyira utálom, hogy nem tudják felfogni, hogy értem! Hogy tudom, hogyan megy az egész dolog.
Tavaly óta ezzel traktálnak minket, sőt már hatodik óta ezt mondogatják. Hogy tanulj mert elcseszed az életed. Felfogtam! Most a szüleim szépen elmondták azt, amit az elmúlt évben már vagy húszezerszer hallottam és már húszezerszer fel is fogtam és komolyan is vettem!

Tudom az időpontokat, mikor kell véglegesen elküldeni a lapot, hogyan kell kitölteni, már Jutka nénivel is átbeszéltük az egész felvételis továbbtanulásos dolgot.
Már most utálom, hogy erről szól minden. Hogy ha jót akarok magamnak, tanulok és benne leszek abban a ****** 13 emberben.
Nagyon az az érzésem van, hogy azt akarják belőlem kihozni, amit valójában magukból akarnak. Anya nem járt főiskolára, engem már nagyon oda szánnak. Én is menni akarok. Ma az egész Nagy Beszélgetés előtt, már délelőtt az ELTE oldalát bambultam, szóval igazán megérthetnék már, hogy magam is tudom, mit akarok... ennyi.

"Azt hiszem nélküled is tudom, hogy mi jó nekem..."

d-d-d-d

Informatikáról írok most ide. Keresgélnünk kellene aneten vlami számolást segítő eszközökről, amiknek lassan neki is állok. Hosszú ujjú felső van rajtam + egy rövid ujjas kardigán de fázok és tüsszögök és folyik az orrom és utálom. Csak én nem vagyok olyan, aki ennyitől rohan az orvoshoz. Sajnos. Pedig szerintem lazán felírna valamit és elküldene haza. Nyehh.

Tegnap táncoltam este. Ágyikómban. Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de esténként mindig rámjön a táncolhatnék és akkor nekiállok spárgát lazítgatni meg hidakat csinálni és így fájós fejjel, totál beszédülve nyúlok el az ágyon úgy, hogy már moccanni sem tudok. Így hát a lábam volt a párnán és reggel mikor ébresztett, azt hittem, valaki csikizi a talpam. Tök jó volt, csak megijedtem. Igen, még mindig a Pindúr Pandúrokra kelek. :D

Szóval most nekiállok keresni. Már meg is van, hogy mit kell. ^^

Mostanában kezdem tényleg felfogni, hogy mi is történt... hogy vége lett. Sajnálom, hogy ez történt de úgy gondolom ez nem csak az én hibám volt. Főleg, hogy azt sem tudom, mit rontottam el. Tudom, hogy elrontottam, tudom, hogy én csesztem el, hiszen ezt Ő is a képemhez vágta párszor.Én ezt nem akartam, de ez van.
Úgy gondolom egy barátságnak két oldala van és ha valaki elront valamit, a másiknak meg kéne bocsájtania, mert ez egy barát dolga, de ha emellett még a poros földig is lehordja. Lehet, hogy nem is volt ez igazi barátság... Fene tudja...
Én pedig most ezen rágom magam mert hiányzik, de tudom, hogy csak folytatódna a veszekedés. Egyszer már bocsánatot kértem, pedig fogalmam sincs, mit rontottam el. Akkor is le lettem tolva.
Ennyi volt. Vége. Le van zárva. Ennyit erről.

Látogatás

Tudnivaló, hogy az angoltanárnőmet, akit nem csak én szeretek és imádok és istenítek, elég bicegősen járt, mert gond volt a csípőjével. Na most megműtötték és lábadozik és nem tud bejönni tanítani mert a két mankóval elég nehéz lenne felbicegni az épület legtetejébe.

A héten Vivim kitalálta, hogy menjünk, látogassuk meg és mi így is tettünk. Így az öt Haladó angolos leányzó elindult meglátogatni kedvenc tanárát, de előtte még vett neki bon-bont meg virágot, ami mint később kiderült, pont el lett találva. Jutka néni kedvence a Cherry Queen és pont olyan virágot vettünk neki, amilyet szeretett volna, mert az előző már megszottyadt.
Nagyon jól elbeszélgettünk, olyan negyed háromtól egészen ötig nála voltunk és szinte mindenről volt szó. Jól van, csak ugye még nem nagyon terhelheti a bal lábát.
Megismerkedtünk Kővágó Cecíliával, alias Tapsival, aki nagyon aranyos, 10 éves spániel leányzó, mint az már a nevéből is kiderült. Kiderült, hogy tud ő gyorsabban is menni, csak rám nem nagyon hallgatott.
Kibeszéltük rendesen a továbbtanulást, a felvételiket, a nyelv szakos gimnáziumokat és, hogy ki hova akar továbbtanulni. Ez az, amit még mindig nem tudok konkrétan és csak akkor fog ténylegesen kiderülni, ha kijön a Hogyan tovább? tehát addig töröm az agyam. Ráadásul a felvételi rendszer most olyan lesz mint az egyetemeknél. Sorrendben kell megjelölni az iskolákat és ha az elsőbe felvettek meg a másodikba is meg a harmadikba is, nincs mese, mehetsz az elsőbe, már nem válogathatsz. Hmm.. kár. Fene tudja, mikor gondolja meg magát az ember.
Aztán jó lenne tudni, hogy a Vetésin most olyan van, hogy Spanyol két tannyelvű meg Olasz-angol meg francia-angol vagy Francia két tannyelvű. Vagy még Almádi jönne szóba. A fenébe is, olyan nehéz dönteni! És minden alkalommal mást mondok.. nyehh.
Ötkor jöttünk el tehát Jutka nénitől, akinek nagyon maszek kapuja van mert gombnyomásra kattan a zár be vagy éppen ki, tehát nem kell lebattyogni a lépcsőn, el a kapuig, csak a teraszon meg kell nyomni egy gombot. Ilyet se láttam még, na mindegy.
Amúgy meg bárhova is megyek, Jutka néni jön velem! Mástól én nem tanulok! csak ha muszáj

*

Bagolyköves vizsgákba bele kéne húzni nagyon mert rossz nézni, ahogy fogynak a napok a vizsgaidőszak végéig. És én ott akarok lenni a tablón, nem akarok lemaradni az ilyen első akárkikről. És nem csak az első végzősök, hanem az első végzettek között is ott akarok lenni már, ha idáig eljutottam. Nem itt kéne elrontani.

Jimmy Eat World-öt hallgatok.
Ez az a banda, akikre már rákerestem egyszer-kétszer, de eddig nem adott ki semmit. Lehet, hogy rosszul írtam le a nevüket. hmm...
Mindenesetre most megtaláltam őket és már úgy egy-két órája az megy nálam. És nagyon tetszik. Persze a favoritokat nem tudta űberelni, de nagyon jók.

*

A mai napom érdekes volt. Olyan hol tök happy vagyok, hol totál a béka feneke alatt. Most meg azt sem tudom, melyik. Olyan... semmilyen a hangulatom. Idézeteket olvasgatok, gondolkodok rajtuk és... lehet, hogy a post végére majd beszúrok egy-kettőt. Bár az egyiket már betettem a régi blogomra, de úgy tűnik, újra aktuális lett. Hmm... utálom ezt... nagyon utálom... egyre jobban.

A gépem működik, jók a fórumok, úgy néz ki tartósabban is leszek majd, nem csak fél órára mert az izének olyan kedve van, mint Neki, hogy odaadja aztán elveszi és kiröhög.

Hát mégsem.

Mert most végre behozta

Kezd egyre jobban elegem lenni ebből az izéből. Mert már nem mondom rá azt, hogy gép vagy számítógép vagy számcsó vagy hasonló. Mert ez már nem az. Ez valami izé, ami ha úgy van kedve újraindul és ellepték a vírusok. És nagyon kiakaszt, hogy nem tudok semmit csinálni se RPGn se Bkn, sőt még a blogokat sem tudom megnézni, még a sajátomat sem tudom megnyitni.
Így ez most egy különleges alkalom, mert minden bizonnyal cseszegettem az izét már addig, hogy egy napra engedelmeskedjen.


Az iskola. Hát... elkezdődött. És tudtam, hogy szeptember elsejétől indul ugyanaz, ami tavaly volt.
Replay.
Tíz előtt ha még mindig itt ülök, le van ordítva a fejem.
Unalmasabbnál unalmasabb történelem és magyar órák.
Angolórák a hetedik órában.
Lelki összezavarodás. Olyan: most mi a fene van velem?
Ücsörgések egyedül, hátul a sarokban. Ha valaki odajön hozzám, már jönnek persze többen is, de nem miattam, hanem amiatt aki odajött...
Nyűgös vagyok, fáradt vagyok, aludni akarok, de nem tudok.

Jah és rendszeresen itthon hagyom az ebédjegyem. Az eddigi három tanítási napból az utóbbi kettőn. -.- Király vagyok, tudom. Így lassan elfogy a krumplistészta. Még holnapra pont van egy adag, ha apa nem eszi meg ebédre.

Zenehallgatás:
Rómeó és Júlia - Gyűlölet, Párbaj, Jogod nem volt, Lehetsz király
The Ting Tings - That's not my name, Shut up and let me go
Paramore - Minden *-*

Az elmúlt napokban legalábbis. Aztán lehet ma már mást is fogok hallgatni. Mindig ilyenkor váltok, mikor valamit lejegyzek. Nah mindegy.

UI: Félek, hogy el leszek tiltva. Jegyek miatt? Vagy talán nem vagyok elég engedelmes?