Annyira utálom, hogy nem tudják felfogni, hogy értem! Hogy tudom, hogyan megy az egész dolog.
Tavaly óta ezzel traktálnak minket, sőt már hatodik óta ezt mondogatják. Hogy tanulj mert elcseszed az életed. Felfogtam! Most a szüleim szépen elmondták azt, amit az elmúlt évben már vagy húszezerszer hallottam és már húszezerszer fel is fogtam és komolyan is vettem!
Tudom az időpontokat, mikor kell véglegesen elküldeni a lapot, hogyan kell kitölteni, már Jutka nénivel is átbeszéltük az egész felvételis továbbtanulásos dolgot.
Már most utálom, hogy erről szól minden. Hogy ha jót akarok magamnak, tanulok és benne leszek abban a ****** 13 emberben.
Nagyon az az érzésem van, hogy azt akarják belőlem kihozni, amit valójában magukból akarnak. Anya nem járt főiskolára, engem már nagyon oda szánnak. Én is menni akarok. Ma az egész Nagy Beszélgetés előtt, már délelőtt az ELTE oldalát bambultam, szóval igazán megérthetnék már, hogy magam is tudom, mit akarok... ennyi.
"Azt hiszem nélküled is tudom, hogy mi jó nekem..."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Nyugi. Féltenek, jót akarnak neked, még ha halálra idegesítenek is azzal, hogy túlzásba viszik. Az enyémek is ilyenek. (Igen, ennyi idős vagyok, és még így is... Készülj fel hosszú szenvedésre. :D)
Készülj, és menni fog az. ;)
Köszönöm. :)
Igyekszem, de többet segítenének azzal, hogy "Tanulj és menni fog!" mint azzal, hogy "Tanulj, mert elcseszed..." ^^"
hát de vazz eddig sem görnyedtél a sok tanulás alatt, jó hogy csesztetnek... Adaren
Megjegyzés küldése