már nem vagyok gimis. még nem vagyok egyetemista. érettségiztem is már, de még fogok is. veszprémi leszek, míg folyik a vérem, de mehetnékem van. tegnapelőtt szülői engedéllyel "felszöktem" sárihoz budapestre. és olyan jó volt. friss volt, pörgős volt, mindig volt mit csinálni, hova menni.
aztán hazajöttem és minden vissza. nem akarok nagyon a lakásból kimenni. nem akarok öt perc alatt nyolc ismerőssel összefutni a belvárosban, nem akarok senkivel találkozni. nem akarok a szobámban se rendet rakni.
csak kávét akarok inni és dariat akarok nézni, ami meg az első számú oka lehet annak, hogy így érzek. és morci meg szarkasztikus vagyok. de most az akarok lenni egy kicsit. és vissza akarok menni a mi drága fővárosunkba. azt akarom, hogy mindig legyen mit csinálnom és most úgy érzem, veszprém kifogyott ebből. tegnap este is hazaértem, tombolt a fél vár, de nem értettem miért szeretnék elmenni életem ötezredik vadfruttik koncertjére akár ingyen van akár nincs.
itt mindent megszoktam már és nagyon sok mindent akarok most de még semmit nem tudok.
mert már elballagtam, de még nem vettek fel.
két szék között az asztal alatt ücsörgök és kritizálok mindent. puff.
2 megjegyzés:
szívemből szóltál, de úgy nagyon mélyen ^^
együtt fogunk majd pezsegni budaesten csak ne kellene olyan sokat várni. <3 már holnap felköltöznék ha lehetne.
Megjegyzés küldése