2014. január 27., hétfő

quel night ;

megvolt a szalagavató. szépek voltunk, fantasztikusak voltunk, jól szórakoztunk, megittuk ami nekünk járt és széttáncoltuk a cipőinket (elhagytam mégegy cipősarkat) és ez így volt szép és kerek és egész. nem hagytam, hogy bármi elrontsa. lehet, hogy bunkó voltam vagy éppen érdektelennek tűntem, de nem hagytam magam és nem bántam meg. ha rossz kedvem lett volna csak még nagyobb butaságokat csináltam volna, még az is lehet, hogy olyat amit később meg lehetett volna bánni. az meg nem hiányzik most nekem. 

kezdődhet az érettségi hajrá. azt hiszem itt az ideje, hogy otthagyjam a sulit és feladjam és elmenjek dolgozni. de az is elég lenne ha a következő három hónapot egyedül tölthetném itthon a szobámban az érettségire készülve. elég az, hogy én tudom mi hogyan megy, nem kell, hogy még mások is engem osszanak. 

"You know those days when you've got the mean reds.... the blues are because you're getting fat or maybe it's been raining too long. You're sad, that's all. But the mean reds are horrible. You're afraid and you sweat like hell, but you don't know what you're afraid of. Except something bad is going to happen, only you don't know what it is." 
- Truman Capote, Breakfast at Tiffany's

Nincsenek megjegyzések: