még mindig beteg vagyok. és arctic monkeys megy, egy ideje szinte csak az AM albumot hallgatom ha egy kicsit nyugisabbra vágyom, de nyugi helyett csak a melankólia vár. nem mintha ez baj lenne, biztosan mindennek megvan az oka. mostanában egyre több dologgal kapcsolatban úgy érzem, hogy teljesen meg kell tapasztalni ahhoz, hogy valósnak lehessen érezni, vagy le lehessen zárni. ahhoz, hogy azt lehessen mondani, igen, megtörtént és el lehessen hagyni. mert hát tudjuk, hogy "living in the past is my future." szóval most próbálom az ilyen érzéseket önmagukban érezni ahelyett, hogy bánatomban valami olyan zenét hallgassak ami feldob és táncolhatnékom van rá. ugyanez a haraggal. egyre több mindent élek ki a zeneválasztással.
napokig a húgom hörgős zenéjét hallgattam, annyira haragudtam rád. ma már csak teljesen elkeserít az, hogy ekkorát kellett csalódnom benned. várható volt, mégis derült égből villámcsapásként ért. de mosolyogni fogok rád, és nem fogom hagyni, hogy ezt tedd magaddal. remélem felébredsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése