ha ez a kis lebetegedés a karma akkor valamit nagyon jól csináltam.

POWERPUFF!

visszamehetnénk azokba az időkbe amikor egy valami miatt keltem fel hatkor: pindúr pandúrokat nézni. öt percre lakom a volt általánosiskolámtól. és képes voltam felkelni másfél órával korábban, nehogy lemaradjak a pindúr pandúrokról. és amikor beértem a suliba hét után, mert itthon már nem tudtam mit kezdeni magammal és egyébként is anyának mennie kellett dolgozni, minden részt megbeszéltünk a szandrával, mert ő is csak azért kelt fel minden reggel.

hatkor akarok kelni. fél hétkor jó ha ki lehet robbantani az ágyból meg a teljes letargiából, hogy megint kezdődik az egész.

pindúr pandúrokat akarok nézni a cartoon networkon de már nem az van a műsorban. nem is tudom mi van a műsorban, jó pár éve nem nézek tv-t csak akkor ha elmegyek mellette éppen és ránézek és valami érdekes megy éppen esetleg. reggel poriot néz anya. napközben apa dokumentumfilmeket. délután anya, megint valami agatha christie vagy murdock vagy valami ilyesmi. aztán híradó, politikus bullshit amiből már nagyon elegem van. éjjel meg focimeccsek.

pindúr pandúrokat akarok nézni. 

tíz éves akarok lenni és pindúr pandúrokat akarok nézni.

procrastinating like a boss ;

valaki rúgjon belém, valaki vágjon fejbe, csináljon valamit mert csak süllyedek egyre lefelé ebben a hatlmas masszában. egész életemben csak kerülgettem a forró kását és attól még, hogy nem szoktam megégetni végül a nyelvem, nem most kéne kipróbálni.

lehet, hogy úgy tűnik, hogy összeszedett vagyok és tudom, hogy mit csinálok, de a valóságban csak ülök és számba veszem, mennyi mindent kéne csinálnom, majd ülök és nézek tovább és mindent elrendezek csak azt nem ami fontos lenne. 

i wish they'd include my procrastinating skills in the exam.

nyílt levél ;

írj blogot.

írj blogot és ne titkosat, hanem olyat, amit mindenki láthat. és tessék néha megnyomni az "elküld" gombot is. 

borzasztó, amikor egy emberben csak gyűlnek a dolgok és sose tudnak kicsapódni. az pedig a legrosszabb ha egy hatalmas adagban csapódnak ki, ahogy veled történt. jobb, ha többször egy kcisit. jobb, hogyha néha kiírod magadból ami fáj, ami bánt és csak hagyod, hogy elszálljon a nagyvilágba a neten. jobb, hogyha kéthetente, havonta sír valaki egy kicsit mint, hogy félévente egy héten keresztül. be kell osztani, ahogy a jókedvet, úgy a rosszkedvet, a fájdalmat, a bánatot is. 

nekem ez a blog már [ ahogy az oldalt látható is ] megvan egy ideje és az esetek többségében akkor fordulam hozzá ha valami fontos történt az életemben, ha valaminek örültem nagyon, vártam valamire vagy főként - ha haragudtam valakire, ha felhúztam magam, ha szomorú voltam és a könnyeimmel küzdve ütögettem a billentyűket. akkor ha elbizonytalanodtam magamban, ha féltem valamitől. ha féltem magamtól, a jövőmtől vagy a múltamtól. akkor ha célt kellett kitűznöm magam elé, ha csak egy emlékeztető kellett, egy pont, amit meg kellett jelölni. 

írj blogot. akkor is ha az elején nem lesz olyan, mint amilyennek gondoltad, ha döcögősen indul is, de szokd meg, hogy létezik és, hogy van hova fordulnod akkor is ha nincsen egy konkrét személy aki meghallgatna. 

ha az egyik véglet nem mködik, próbáld ki a másikat. ha írsz és nem mutatod meg senkinek akkor ess át a ló túloldalára: írj és mutasd meg mindenkinek. 

írj blogot, mert szeretném elolvasni. szeretném elolvasni, hogy mi az, amit nekem nem mersz megmutatni és ezért inkább megmutatod mindenkinek. szeretnék tudni róla, mikor vagy jóban és mikor rosszban, hogy amikor jóban vagy akkor veled legyek jóban és ha rosszban akkor segítsek újra jóban lenni. 

de főleg: írj blogot magadért. azért, hogy szeresd, hogy menedéket nyújtson a néhány eltévedt névtelen olvasó jelenléte. azért, hogy hallattasd a hangotat és, hogy a jövőben te is vissza tudd hallgatni magad.  

szeretlek. 

be the leaf ;

remélem, én is anélkül haladok az utamon, hogy azt észrevenném. jelenleg csak azt érzem, hogy egy helyben állok és se előre se hátra nem haladok, nem fejlődök. de valahol belül remélem, hogy mint egy levelet röpít a szellő előre és fel és le és néha egy kicsit hátra. néhol felkavarja gyomromat, néha kellemes fuvallataival megigazítja kicsúszott hajtincseim. 

félek attól, hogy rossz irányba visz, hogy mégsem megbízható. félek, hogy nekem kéne kiválasztanom a megfelelő szellőt vagy éppen nekem kéne irányítanom azt. nem tudom, hogy használ e vagy inkább csak árt, ha átírom saját sorsomat. nem tudom, hogy jobb e inkább, hogy a szél vigyen magával én pedig csak engedjem el magam és tanuljak meg stabilan feküdni rajta.

mindenki néz meg kérdezget, hogy miért vagyok ilyen kis lehangolt, rosszkedvű, meg nyúzott, pedig csak...

... kevés a kávé.

nothing lasts forever ~

tonight, for me
don't say anything.
i didn't know it was this hard to be alone,
i miss you.
tonight, for me
please be a friend.
this good day, beautiful day,
the day i'm missing you,
tonight i'm crooked.

 

a nyárzáróm egy dalban megfogalmazva. 

R.O.D.

erről szól ez az év azt hiszem.

you got me losing my mind

the way you got me fired up.

never give up boy even

when they try us.

you and me against the world

with you i ride or die tonight.

alig várom az új GD album többi részét. too awesome to handle. van része ami csak lejjebb ránt abba az állapotba amikor csak ülök és nézek ki a fejemből és nem akarok foglalkozni a körülöttem lévő világgal. és van az a része, amikor nem bírom ki és fel kell pattannom a székemről és az osztály közepén is de el kell kezdenem táncolni cuz nothing can hold me back betch.

igen. a terem közepén. ez az évkezdés nem ért éppen a legkellemesebben. nem akarom. nagyon nem. még a tagadásnál tartok. és ez életem leglassabban múló hete úgy érzem. sose lesz vége.