Olyan... mint egy álom. Egy fantasztikus álom, amiből soha nem akarok felébredni. Várom az álom folytatását, mert biztos, hogy lesz! Lennie kell, mert itt nem lehet vége! Lesz még folytatása, jövőre, meg azután és azután is. És én mindegyik álmot megosztom még másokkal, akik ugyanígy gondolják, és ők sem akarnak felébredni.
A nevetés, a jó beszélgetések. A tudat, hogy olyan emberek között vagy, akik szeretnek téged. Az ásványvized a hűtőben, a csokid az ágy közepén, a Duna kavics, a hatalmas csúszdák. A víz, a strand, a nutella a polc legtetején titokban. Az eső, utána a friss illatok, a reggeli torna, a domboldal, a seprűk. A sár a cipőn, a kicsi kelpi, a számháború és megint csak a nevetés.
És tudom, hogy még nem lesz vége. Tudom. Hogy honnan?
Ha valaki a válladon sír, ha valaki két hosszú kezével kalimpál utánad integetésképp.
Akkor nem lehet még vége.
Köszönöm.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
De még mennyire, hogy nem lehet vége... :)
Foglak én még feketére mázolni! :P
"A sweet dream has not ended yet!"
^^
Ha nem is feketére, de valószínűleg még fogsz. MAjd jövőre is húzok valami ilyesmit. :D
"Kis hülye..."
Emlékszel, amikor elaludtunk a vampiren?:D
Igen. Te kis hülye. :D :P
Persze, hogy emlékszem. x] Na persze nem azért aludtam be majdnem, mert, hogy unalmas volt, csak hosszú volt a nap. ^^"
Megjegyzés küldése