Iskola

Most így hirtelen szembesültem vele, hogy szeptember elseje már nincs is olyan nagyon messze... Két hét múlva már az iskolapadban fogok csücsülni és kiderül, hogy hány délceg emberke bukott le hozzánk, vagy éppen jött át egy másik iskolából. Hm.. kíváncsi vagyok rá.
Várom is, meg nem is. Várom, mert végre ott lesznek sokan, akiket már nagyon régen, egész nyáron nem láttam és végre újra beindul az élet. Az igazat megvallva ugyanis én nem szeretem a nyári szünetet. Nincsen rendszere. Addig alszol, amíg akarsz, akkor fekszel, amikor akarsz. Akkor mész el valakihez, amikor kedved van és akkor mehetsz moziba, amikor jön egy új, jónak tűnő film. Semmi nem függ semmitől nyáron. A szabadság pedig úgy tűnik, nem nekem való. Bizony ám! Belém sulykolták a szabályokat rendesen. Aztán el lehet dönteni, hogy ez jó e vagy sem.
És most jön az, hogy miért nem várom. Nem várom, mert lesz ott a suliban sook-sok ember, akiket szívesen kitörölnék az életemből, megint jönnek majd a balhék, a kavarások, amik tulajdonképpen izgalmassá teszik a napokat. ÉS persze félek attól, hogy a szüleim okosan és ügyesen idén is bevezetik majd a rendszert, miszerint ha négyesnél rosszabb jegyet kapok, bizonyos mennyiségű számítógéptől való eltiltás a jutalmam. ÉS ezt csak egy ugyanabból a tantárgyból kapott ötössel tudom kijavítani. Na ugyebár ha egy héten becsúszik két hármas... azt nevezik szívásnak. Meg hiányozni fog az a sok-sok ember, akikkel így nem mindig tudok majd beszélgetni, jót röhögni, játszadozni. Roxfort fórumon is majd jegelhetem szegény Johnny-t meg Gaby-t, nehogy el legyenek tűnve hirtelen. Ez az a része, ami nem hiányzik.
Viszont ha jól sejtem ez az év is gyorsan, élmény dúsan fog zajlani a maga kis fintorával, a felvételivel és a hajrázással. De nem hagyom, hogy bármi elrontsa idén a kedvemet. Mert én most ügyes és okos leszek és rendesen fogok tanulni és bemagolom még a földrajzot is és nem fogok az Erikéken röhögni matekórán és nem fogunk Erikékkel énekelni matekórán és nem fogunk dumálni matekórán meg akármilyen másik órán, hanem figyelni fogok. Aztán ha a figyelés nem jön össze, majd csöndben rajzolgatok és firkálgatom a füzetet/tankönyvet, vagy éppen egy jót levelezek valakivel. Hmm.. szép remények.

Tényleg... hova is akarok én tovább tanulni? Eddig mindig azt mondogattam, hogy messze van, de.. aj-ajj... nincs is olyan messze. Sőt...