Apa ma nincs formában.
Vagy én.
Vagy mindketten.
Ünnepelünk. Ők legalábbis. Én azzal voltam elfoglalva, hogy ne sírjam el magam helyben. A csokitorta nem használ, hiába van ott a kezedben.
Aztán most elkezdte fikázni a Szíven szúrt országot. Inkább megkértem, hogy várja meg amíg elmegyek. Félek, ha maradok és végighallgatnám, nekiesnék. Vagy szimplán ordibálni kezdenék. Vagy csak előttük bőgnék.
Nem akarok gyereket. Félek, úgy járna mint én.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése