lassan vége.

Még 9 nap ballagásig. Ha ma, a holnapi előadás próbáján majdnem elsírtam magam, mi lesz velem ha élsebe megy az egész? És látom ahogy előttem a tanárok törölgetik a szemüket. Mert fogják, ez biztos. És én is... Dia hazajött ballagásunkra Alaszkából. Ma Ő ült velem szemben és kereste a zsebkendőjét.

És ha azt az egy hetet nem is számoljuk a ballagás előtt ami szünet már, akkor a holnapi az utolsó nap. A legeslegutolsó.
És nem tetszik ha így kell rá gondolnom. Már mindenki ideges, mindenkinek év vége van és fáradt... és nem akarom, hogy hülyeségekkel, vitatkozással töltsük el az utolsó napot, pedig lehetséges, hogy így lesz. Már csak ez a hét sem úgy telik ahogy kéne. Rohangálunk próbáról próbára és mindenki kész van, mert előbb persze nem lehetett szólni, hogy rakjuk össze, csináljuk meg. Az utolsó napokban kell, ez is elég jellemző drága osztályfőnökünkre. Vannak dolgok, amiről nem is tudunk mert elfelejti mondani. Mint például holnap papírgyűjtés, akartok egy fényképeket vagy, hogy hétfőn nem kell jönni suliba...
De annyira szeretem ezt a közösséget minden hibájával együtt, hogy nehéz lesz itthagyni. És rossz belegondolni, hogy mennyi mindent csináltunk utoljára együtt.

Ha pedig a ballagásra gondolok, görcsbe rándul a gyomrom. És nem csak amiatt a búcsú miatt, hanem egy teljesen másféle miatt is. Mert tudom, hogy nemet fog mondani és, hogy nem látom még jó sokáig, lehet, hogy csak osztálytalálkozókon. És ennek nem így kéne lennie. Mert előbb is kinyöghette volna. De még változhat... még sokminden változhat. A véleménye és a válasza is. Mintha minden másodpercben változna és ez nagyon idegesít. És már csak kilenc nap...

No és rákattantam a Girls aloudra. Már pár napja csak az szól nálam. És tök jók, nem tudom, eddig miért nem hallgattam őket. Most meg itt szólnak a szerelmes számok vagy éppen a feminista jellegűek én pedig azon agyalok, mikor szédülök le a székről.
Tök jó...