2010. szeptember 28., kedd

csak vagyok és ugyanolyan minden nap. nem ugyanolyan jó, nem ugyanolyan rossz, hanem... ugyanolyan semleges. semmi se változik, semmi se lesz se jobb se rosszabb. minden olyan, mint eddig volt... vagy... pont, hogy másmilyen, pont, hogy meglep, mennyire megváltoztak körülöttem az emberek és mennyire... elvesztem közöttük és semlegessé vált számomra a világuk.

Nincsenek megjegyzések: