~ könnyek ;

gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz, hittem az életben és nem fájt a szívem. tudtam, hogy én váltom meg majd a világot, láttam a jövőmet és semmi sem bántott. csalódtam sokszor már és sok mindent bánok, a mélyből én inkább a magasba vágyom. hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem, én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

addig amíg szól a dal, az én szívemben,
addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.

mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben, soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem, mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.