némán néztünk, és megtörtént, fénytől fosztott a világ. van, hogy bármit kérhetsz, de ráébredsz, nem rajtad áll. az ég is vibrált, eleven rezgés volt, a hold a napnak elé állt, idegen érzés szállt ránk: itt minden megdőlhet simán!
most fentről mindent látsz,
mondd el, hogy mit tennél,
ha minden földi élet tőled kérdezné
hogy miért csak egyszer él, és miért csak akkor fáj,
és miért csak akkor érez, mikor szólítják
képzeld el, egy karnyújtás, és kézben tartod, amit érsz.
meddig várnál? otthagynád, vagy letépnéd?
mondd, mit érnél, ha elhagynád fáradt tested szigetét,
merre járnál?
ha élsz, hát van még, mit remélj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése