a hétvégén fűzfőn voltunk egy magyar-francia focibajnokságon fordítani. nem gondoltam volna, hogy három nap alatt jobban össze lehet rázódni a francia focistafiúkkal, mint egy hét alatt a cserediákokkal. ='] annyira kedvesek meg jófejek voltak. =D nyolcan voltunk lent és minden két ember kapott egy csapatot, hogy velük legyen a hétvégén, és persze, hogy a zsófi elsőre lefoglalta a legjobb csapatot. ;] nagyon jól játszottak, de a végén csak másodikak lettek. persze mindenki tudja, hogy ők érdemelték volna az első helyet, mert fantasztikusan játszottak. allez, vertou! <3
volt olyan, hogy elindultam előre valamiért és nem jutottam el végül a kitűzött pontig, mert öt francia állított meg egymás után a büfénél, az ebédlőnél vagy egyszerűen, hogy fordítsam, mit beszélgetnek, vagy éppen mennyit kell fizetni. =D voltak vicces helyzetek is, hát persze. olyan jó érzéssel tölt el, hogy ilyen jól megy a nyelv és, hogy tényleg van értelme, és lehet vele mit kezdeni. =] úgy érzem, hogy jól döntöttem ~
most pedig akkor jöjjön a készülődés az év végi vizsgákra, csak tényleg rá kéne vennem magam végre. a hétvége után eléggé fáradt vagyok, fáj a szívem, hogy csak két és fél napot voltak itt a franciák, annyira hiányoznak, hogy csak na ~ de össze kell kapnom magam, le kell győznöm ezt a hülye fejfájást meg betegség-közeledést aztán minden jó lesz.
vagy nem.
ha-ha-ha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése