nagyon ritkásan írok, pedig néha lehetne kevésbé ritkásabban is. beindult az első egyetemi nyár, de a meló sajna nem állt meg a kedvemért csak egy hétre, amíg lementünk velencére efottozni. a legjobb koncert díjat elég egyértelműen a pál utcai fiúk vitte el a szívemben, mert olyan szinten sugárzott a boldogság, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. fájt az arcom a vigyorgástól. a második helyen végzett a heaven street seven, de a szívemben mindig ők lesznek az elsők. lehet ez volt az utolsó koncertem velük, de mivel minden szám szövegét igazán tudom, úgy elkiabáltam a hangom, hogy nem tudom hogyan fogok holnap tanítani. a setlist megvan természetesen, még a lagzit is tudom, melyik szám. nincsen kézzel írva, mint a másik, ezen sincs rajta a gigerli (csak ezen direkt), de elnézek nekik mindent. a budapest prideos pegakornis tetoválás fehér nyoma látszik a karomon, csak körülötte sikerült lebarnulni. utolsó nap még tervezgettem mi lesz másnap, hogyan megyünk a strandra és akkor leesett, hogy vége van.
everything is temporary.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése