Megint indul a nyafogás

A gépem megnt nem működik, ide is csak a húgom számítógépéről tudok írni. Vannak oldalak, amiket egyszerűen nem tölt be. Természetesen tudom, hogy én voltam a béna, mert engedtem, hogy felrakjon valami olyat, amit nem kéne, de akkor is idegesít, és már most tudom, hogy újra teljes törlés és újratelepítés lesz a vége. Kaspersky sem tud már segíteni. Tegnap törölt egy csomó trójait de még mindig nem működik rendesen.
_________________
Megvannak a tankönyvek. Szóval teljes a Project készletem, 1-5-ig megvan az egész sorozat. (L)Angol nyelv(L)
A többi könyvem elég érdekes, így kívülről, bele még nem nagyon nézegettem. Lehet, hogy ideje lenne előmatatnom a fiók mélyéről azt a mateklapot, leülni a számológéppel és megcsinálni. Aztán fejben tartani valahogy a megoldásokat, mert drága matektanárnőm meg fogja iratni. Kár, hogy ilyen lusta vagyok. És akkor elvileg ma még mehetek boltba, meg beágyazhatok hugicámnál meg mindjárt hozza fel a kis barátnőjét én meg el leszek küldve innen. Szép kilátások. Jah és akkor estefelé még anyával megvesszük a sulis cuccokat. Tolltartó, stb. Ki kéne még csinosítanom a táskám meg ilyesmik. Nyehh...
_________________
Kezdek egyre jobban félni. Be leszek elvileg iratva Vetésibe felvételi előkészítőre. Tulajdonképpen az a suli áll legelső helyen a listámon. Aztán, hogy a többi, hogy lesz... Félek, hogy ez nem jön ösze, és attól, hogy a többi sem. Félek, hogy szépen minden kicsúszik a kezeim közül és semmit enm fogok elérni az életemben. Kezdem egyre idiótábbank, szerencsétlenebbenk és tehetségtelenebbnek érezni magam és megint szarul vagyok, rossz a közérzetem és szívesen rohannék ki a Benedek - hegyre kiordítani mindent, ami a torkomon kifér. kezd elegem lenni mindenből és mindenkiből, de leginkább magamból.
Itt az iskolakezdés, megint jön a szar hengulat, a csomó a gyomromban, a sok paraszt a folyosón, a nagyszünetek egyedül a lépcsőn, a tízórais szünetek a padom mellett kuporoga, a tesiöltöző sarka, ami pont kényelmes, a sök nevető arc, ahogy mindenki engem nevet ki. én pedig velük nevetek. De valamiért mégis olyan, mintha nem velük nevetnék, hanem máshol, ott saját magammel röhögnék magamon és rajtuk.
És hiába lesz ott elem millió barát, nem fogom ugyanúgy érezni magam. Órán megint mennek majd a röhögések, a szórakozás, de én ezekből most valamiért ki akarok maradni. Kíváncsi leszek az ülésrendre. Lehet, hogy megkérem valamelyik tanárt, hogy ültessen leghátulra, egyedül egy padba, ahol tökjól el tudok lenni, és figyelni is tudok, vagy ha nem akarok, nem figyelek. Ahol senkit nem zavar, hogy én nem az előadást bámulom nagy szemekkel, hanem inkább a könyvből próbálok meg tanulni. Vagy. ültessenek legelőre, szintén egyedül, ültessenek mögém két embert akit ki nem állhatok és akkor is tudok figyelni, rendesen tanulni.
nemakaromnemakaromnemakarom...
nyehh...

The Ark - One of us is gonna die young

Mert ez egy olyan, amit ma találtam és első két másodpercen nagyot néztem. A további 3 perc és 33 másodpercben pedig beleszerettem. Nem a videóba, a számba.

*________*

Ritka rövid lett az a lista, amit a sulikezdő vásárlásra írtam. Ilyen kevés cucc kéne? Komolyan? Az eszem megáll. Pedig egy-két füzetből még plusszt is írtam, nehogy valami kimaradjon. Nah mindegy. Majd lesz valahogy.
______________________
Mamám sokkal jobban van már, azt, hogy mikor engedik ki, még nem tudni, de valószínűleg ez majd hét vége felé fog előferdülni. Tüdővérzése volt, de meg sem látszik rajta. Eleven és csak pattog folyamatosan. Nagyon jól alszik, kényelmes a kórházi ágy, sokkal kényelmesebb mint bármeny náluk fellelhető ágy. A kaja is finom. Úgyhogy lassan rendbe jön és minden mehet úgy, mint eddig, én meg már itthon csücsülök és irogatok.
_____________________
Valószínűleg az a nagyon tervezett strandolás sem lesz már meg idén, amit Vivivel terveztem. Nah mindegy, majd máskor.

Mamáméktól vagyok. Vasárnapig biztos maradunk. Anya holnap jön utánunk. Mondhatni vészhelyzetnek...
Reggel azzal köszöntött apukám, hogy öltözzek, készülődjek, a dolgokat, amik kellenek, szedjem össze, mert megyünk Pérre. Mama kórházban van.
Elpattant egy ér a tüdejénél vagy a nyelőcsövénél és véreset köpött, de már jobban van. Persze én még nem mehettem be hozzá, azt mondják, majd holnap vagy valamikor máskor, csak beugranak elvinni neki a cuccokat. És csodálkoznak, hogy féltem a nagyszüleim, hogy folyamatosan aggódom értük. Nah ezért...

*

Mostanában rögtön hányingerem van, bárminemű kocsikázás során. Múltkor annyitól rosszul lettem, hogy lementünk az Obihoz, meg vissza, ami azért nem egy nagy távoság... Előtte a szokásos Veszprém-Pér úttól. Aztán a Pér-Győr-től is. Most, hogy az anyósülésen utaztam, nem voltam olyan szörnyen, csak most utána. Lehet azért, mert nem volt semmi a hasamban két korty ásványvízen kívül...

UP: Anya ma este jött.Huhh...

Ugyebár vannak drága emberek, akik az egész nyarat végigdolgozták és végre bejött egy nap, amikor nem kell munkába menni, hajnalban kelni és halálradolgozni.
Nah ezeknek a szegény embereknek fél kilenckor arra kellett ébredniük, hogy egy nem teljesen két éves kissrác (kiscsaj?) teli torokból ordibál valami érthetetlen szöveget, de úgy, hogy szerintem az egész lakótelep felébredt rá. Hol vannak ilyenkor a szülei?
Én ugyan nem rá ébredtem, akkor már ébren voltam, csak azért mégis kellemetlen volt lassan negyed órája azt hallani, hogy a gyerek ordítozik, mert olyan kedve van... Komolyan fontolgattam már, hogy kitárom az ablakot és lekiáltok, hogy "Valaki aludna!", még ha az a valaki nem is én vagyok.
De anyukámat is ez tartotta ébren. Ő még vissza tudott volna aludni, de így... Emberek.. Nyehh...

New Face.

Megint új design. Mert csak. Mert unatkoztam. És mert van még ezen a fejlécen kívül vagy ezer másik amit szintén unalmamban készítettem. De ez még korántsem a tökéletes diázjn. Szóval még várható lesz az átalakulás. Majd ha megint unatkozni fogok. Vagy a majd megint szar kedvem és hányingerem lesz, mint most. Ki tudja...

Énisjáccok

Hmm.. nekem is megtetszett ez az izé, ami most így terjedezni kezdett, és mivel még rá is beszéltek, hát lássuk mi is ez a játék, amit Nála láttam és a szabályai meg Itt vannak.

„Miért?” – kérdezte a Feketerigó.
„Ennek így kellett lennie.” – felelt a Nap.
„Így?” – kérdezte a Feketerigó.
„Igen.” – válaszolt a Nap.

„Megígéred?” – kérdezte a Feketerigó.
„Nem tehetem.” – szólt a Nap.
„Szeretet?”
„Nem érthetem.”

Iskola

Most így hirtelen szembesültem vele, hogy szeptember elseje már nincs is olyan nagyon messze... Két hét múlva már az iskolapadban fogok csücsülni és kiderül, hogy hány délceg emberke bukott le hozzánk, vagy éppen jött át egy másik iskolából. Hm.. kíváncsi vagyok rá.
Várom is, meg nem is. Várom, mert végre ott lesznek sokan, akiket már nagyon régen, egész nyáron nem láttam és végre újra beindul az élet. Az igazat megvallva ugyanis én nem szeretem a nyári szünetet. Nincsen rendszere. Addig alszol, amíg akarsz, akkor fekszel, amikor akarsz. Akkor mész el valakihez, amikor kedved van és akkor mehetsz moziba, amikor jön egy új, jónak tűnő film. Semmi nem függ semmitől nyáron. A szabadság pedig úgy tűnik, nem nekem való. Bizony ám! Belém sulykolták a szabályokat rendesen. Aztán el lehet dönteni, hogy ez jó e vagy sem.
És most jön az, hogy miért nem várom. Nem várom, mert lesz ott a suliban sook-sok ember, akiket szívesen kitörölnék az életemből, megint jönnek majd a balhék, a kavarások, amik tulajdonképpen izgalmassá teszik a napokat. ÉS persze félek attól, hogy a szüleim okosan és ügyesen idén is bevezetik majd a rendszert, miszerint ha négyesnél rosszabb jegyet kapok, bizonyos mennyiségű számítógéptől való eltiltás a jutalmam. ÉS ezt csak egy ugyanabból a tantárgyból kapott ötössel tudom kijavítani. Na ugyebár ha egy héten becsúszik két hármas... azt nevezik szívásnak. Meg hiányozni fog az a sok-sok ember, akikkel így nem mindig tudok majd beszélgetni, jót röhögni, játszadozni. Roxfort fórumon is majd jegelhetem szegény Johnny-t meg Gaby-t, nehogy el legyenek tűnve hirtelen. Ez az a része, ami nem hiányzik.
Viszont ha jól sejtem ez az év is gyorsan, élmény dúsan fog zajlani a maga kis fintorával, a felvételivel és a hajrázással. De nem hagyom, hogy bármi elrontsa idén a kedvemet. Mert én most ügyes és okos leszek és rendesen fogok tanulni és bemagolom még a földrajzot is és nem fogok az Erikéken röhögni matekórán és nem fogunk Erikékkel énekelni matekórán és nem fogunk dumálni matekórán meg akármilyen másik órán, hanem figyelni fogok. Aztán ha a figyelés nem jön össze, majd csöndben rajzolgatok és firkálgatom a füzetet/tankönyvet, vagy éppen egy jót levelezek valakivel. Hmm.. szép remények.

Tényleg... hova is akarok én tovább tanulni? Eddig mindig azt mondogattam, hogy messze van, de.. aj-ajj... nincs is olyan messze. Sőt...