~ try ;

nyár van. és már most annyira utálom, szegény nem tehet róla. még nem volt évzáró, szóval lehet ezért van bennem ez az "ősszel úgyis kezdődik az egész elölről" érzés. ugyanakkor igazán kezdődhetne már. jobb lenne egyben túl lenni az egész szenvedésen, gyorsan leérettségizni aztán menni egyetemre vagy a nagyvilágba. a nyár mindig megadja ezt a kis izét, hogy nyugi, vége van, pedig nagyon nem...

a vizsgáim nem igazán úgy sikerültek, ahogy akartam. akármennyire is tudtam, hogy nem lesz ötös a magyarom, meg akartam mutatni annak a.... mindegy. meg akartam mutatni neki, hogy igenis lesz majd dolgom a magyarfakton. erre tök feleslegesen elemeztem ki neki egy verset. nem is kérte volna, de azért mondta amikor rákérdeztem. édes. erős négyes. meg a... ne mondaná, hogy erős, ne mondaná, hogy nagyon jó volt, csak. ha nagyon jó volt, adjon ötöst, ha meg négyes, akkor mondja, hogy négyes, ne húzza az ember agyát. a füzetkébe se fogja senki odaírni nagybetűkkel, hogy "ERŐS." hát akkor?
a franciám hármas lett. nem zaklat fel annyira. eddig az összes franciavizsgán hármas lett az írásbelim és ötös a szóbelim. a jegyeim alapján hármasra álltam. az ötös szóbeli valahogy sose húzta fel a jegyemet négyesre, úgyhogy most nem izgultam túl magam a vizsgán. nem is tanultam rá szét az agyam, de inkább a nyelvtanommal volt baj. van, hogy leblokkol az agyam és csak nézek öt percig. akkor is ha már egy hete csak franciául beszélek... ez van.

végignéztem a coffee princet. tele kávéval meg hercegekkel, bizony. el vagyok érzelgősödve egy kicsit most. tablot halgatok, csak rátesz egy lapáttal.

oh, even if every tears in the world
were to pool in my small eyes
i wish i could cry your tears for you.

tablo - try.

olyan szép ~

i'm still alive ;

even if everyone leaves, even if everyone turns against me, even if you take pity over my pathetic self. the world tells me that i can’t but the crying me of the past is now smiling.

i’m falling down till the end as if it’s for show but i’m alive. there’s nothing more to lose now, i’m gonna push the past behind and jump out. the image of me falling deep is so beautiful, i’m even more alive at this moment.
i’m still alive.

[ ha sokáig mondogatom magamnak,

talán valóra is válik. még élek. ]

~ dear TV ;

dear tv, desensitize me. gimme more genocide please. the world is your aphrodisiac, so you stay turned on every minute, every second i breathe. you weaponize greed, kill me with incessant i needs. got me checkin’ out those, and checkin’ out these. mainstream me, disinfectin’ my breed. i’m lookin’ for nirvana but you geffenize me. 

point me to the skies till heaven’s eye bleeds. anoint me with your lies then divinize me. if heaven is a show, well, televise me. but i won’t lie my way in, no fakin’ ids. i’ll die standin’. try breakin my knees. i’ll do a handstand like i’m breakin’. now freeze. don’t act like you know me ‘cause you recognize me. you sell my record, not me.

- Tablo - Dear TV

~ i've seen you in my dreams ;

írok. annyira jó érzés. a műfaj mondjuk fanfic kategóriába illene legjobban, de... nem vagyok biztos benne. akkor mi van, ha teljes mértékben más világba helyeztem őket, és egy kis személyiséget is váltottam rajtuk, de a karaktereket aszerint a két személy szerint képzelem el? nem szeretném rányomni a TOP-BOM fic nevet. =[ főleg, hogy a karaktereknek is más neveket fogok választani amint kitalálok valami jót. a borítóképre és ilyenekre persze, hogy ők fognak kerülni. <3 lehet, hogy valamelyik blogomra fel fogom majd tenni ha már fanfic oldalra meg ilyen helyekre nem akarom.majd még kiderül ~ az is lehet, hogy itt lesz majd, úgyis még mindig ezt olvassák a legtöbben. az a három ember maximum. >< visszaesett a népszerűségem, hé. =D

allez vertou ;

a hétvégén fűzfőn voltunk egy magyar-francia focibajnokságon fordítani. nem gondoltam volna, hogy három nap alatt jobban össze lehet rázódni a francia focistafiúkkal, mint egy hét alatt a cserediákokkal. ='] annyira kedvesek meg jófejek voltak. =D nyolcan voltunk lent és minden két ember kapott egy csapatot, hogy velük legyen a hétvégén, és persze, hogy a zsófi elsőre lefoglalta a legjobb csapatot. ;] nagyon jól játszottak, de a végén csak másodikak lettek. persze mindenki tudja, hogy ők érdemelték volna az első helyet, mert fantasztikusan játszottak. allez, vertou! <3

volt olyan, hogy elindultam előre valamiért és nem jutottam el végül a kitűzött pontig, mert öt francia állított meg egymás után a büfénél, az ebédlőnél vagy egyszerűen, hogy fordítsam, mit beszélgetnek, vagy éppen mennyit kell fizetni. =D voltak vicces helyzetek is, hát persze. olyan jó érzéssel tölt el, hogy ilyen jól megy a nyelv és, hogy tényleg van értelme, és lehet vele mit kezdeni. =] úgy érzem, hogy jól döntöttem ~

most pedig akkor jöjjön a készülődés az év végi vizsgákra, csak tényleg rá kéne vennem magam végre. a hétvége után eléggé fáradt vagyok, fáj a szívem, hogy csak két és fél napot voltak itt a franciák, annyira hiányoznak, hogy csak na ~ de össze kell kapnom magam, le kell győznöm ezt a hülye fejfájást meg betegség-közeledést aztán minden jó lesz. 

vagy nem.

ha-ha-ha.

rule #10 - be yourself ;

minél fontosabb számodra valaki, annál jobban meg akarsz neki felelni. és minél jobban meg akarsz neki felelni, annál jobban fáj ha bármit is ellened tesz.

és ha egy olyan helyzetben vagy, mint én, hogy igyekszel mindenkinek megfelelni, mert a fél világ véleménye fontos számodra és egyszerűen nem tudod letojni magasról az egészet, akkor, drága barátom...

... rácsesztél.

"they tell you to be yourself, and then...

they judge you... "

~ the day before ;

egy gyönyörű szám, egy gyönyörű videóklip, két gyönyörű férfi és egy gyönyörű halál. egy tökéletes videóklip. beleszerettem a Nell új albumába. megtaláltam az "új death cab for cutie-mat". ='] ha érteném néha, amit énekelnek, már kitépem volna a szívem és kidobtam volna az ablakon, úgy fájt volna. /sigh.

tonight we're gonna party like we're out of time !

2012. augusztus 28. - Dress Code - Belépés csak Expresszós pólóban! 

- presszózáró. pipa. bezárják vagy másfél évre és átépítik az egészet. sárival bent voltunk már héttől, de elvoltunk úgy fél tizenkettőig, amikor elkezdődött végre a La Tresca koncert, utána pedig ment tovább a buli. olyan laza volt z egész, családias, már tényleg mindegy volt, csak élvezni kellett az utolsó pillanatokat. a staff a pulton táncolt, titz is végigbohóckodta az egészet és úgy fél öt körül a szomorkásabb számokon nehezen tartottam vissza, hogy ne sírjam el magam. mikor először voltam ott, olyan nagy volt minden, most meg ugyanott ültem és... összement minden, családiassá, otthonossá és ismerőssé vált. nincs olyan zug, amit nem ismernék, de komolyan. =D furcsa lesz most nélküle, pláne, hogy csak most leszek majd nagykorú! hé! csak legyen kész még ballagásunk előtt, mert utána fene tudja, milyen sűrűn tudok majd visszajönni, akárhova is megyek... vicces lesz Lyonból hazarepülni presszónyitó miatt. =D

olyan negyed hat körül aztán hazajöttünk, még a nagy vége előtt. mindegy is, jó volt és ez a lényeg. fájlalom a kis szívem ezzel. =] édes volt egyébként, hogy a buszban aludtunk előző éjszaka, aztán napközben semmit és utána fent voltunk reggel hatig. utcazene feelingem volt ahogy kisétáltam presszóból és már világos volt. utcazenén csináltuk mindig ezt vivivel. amikor már nincsen program kint akkor be presszóba, záráskor fel az első buszra és haza. =] még az is stimmel ,hogy utána reggel hattól este hatig aludtam. =D 

expresszó, klubmozi és kávéház, 

minden jó koncert helyszíne

jaj, de fogsz hiányozni ~