Megint indul a nyafogás

A gépem megnt nem működik, ide is csak a húgom számítógépéről tudok írni. Vannak oldalak, amiket egyszerűen nem tölt be. Természetesen tudom, hogy én voltam a béna, mert engedtem, hogy felrakjon valami olyat, amit nem kéne, de akkor is idegesít, és már most tudom, hogy újra teljes törlés és újratelepítés lesz a vége. Kaspersky sem tud már segíteni. Tegnap törölt egy csomó trójait de még mindig nem működik rendesen.
_________________
Megvannak a tankönyvek. Szóval teljes a Project készletem, 1-5-ig megvan az egész sorozat. (L)Angol nyelv(L)
A többi könyvem elég érdekes, így kívülről, bele még nem nagyon nézegettem. Lehet, hogy ideje lenne előmatatnom a fiók mélyéről azt a mateklapot, leülni a számológéppel és megcsinálni. Aztán fejben tartani valahogy a megoldásokat, mert drága matektanárnőm meg fogja iratni. Kár, hogy ilyen lusta vagyok. És akkor elvileg ma még mehetek boltba, meg beágyazhatok hugicámnál meg mindjárt hozza fel a kis barátnőjét én meg el leszek küldve innen. Szép kilátások. Jah és akkor estefelé még anyával megvesszük a sulis cuccokat. Tolltartó, stb. Ki kéne még csinosítanom a táskám meg ilyesmik. Nyehh...
_________________
Kezdek egyre jobban félni. Be leszek elvileg iratva Vetésibe felvételi előkészítőre. Tulajdonképpen az a suli áll legelső helyen a listámon. Aztán, hogy a többi, hogy lesz... Félek, hogy ez nem jön ösze, és attól, hogy a többi sem. Félek, hogy szépen minden kicsúszik a kezeim közül és semmit enm fogok elérni az életemben. Kezdem egyre idiótábbank, szerencsétlenebbenk és tehetségtelenebbnek érezni magam és megint szarul vagyok, rossz a közérzetem és szívesen rohannék ki a Benedek - hegyre kiordítani mindent, ami a torkomon kifér. kezd elegem lenni mindenből és mindenkiből, de leginkább magamból.
Itt az iskolakezdés, megint jön a szar hengulat, a csomó a gyomromban, a sok paraszt a folyosón, a nagyszünetek egyedül a lépcsőn, a tízórais szünetek a padom mellett kuporoga, a tesiöltöző sarka, ami pont kényelmes, a sök nevető arc, ahogy mindenki engem nevet ki. én pedig velük nevetek. De valamiért mégis olyan, mintha nem velük nevetnék, hanem máshol, ott saját magammel röhögnék magamon és rajtuk.
És hiába lesz ott elem millió barát, nem fogom ugyanúgy érezni magam. Órán megint mennek majd a röhögések, a szórakozás, de én ezekből most valamiért ki akarok maradni. Kíváncsi leszek az ülésrendre. Lehet, hogy megkérem valamelyik tanárt, hogy ültessen leghátulra, egyedül egy padba, ahol tökjól el tudok lenni, és figyelni is tudok, vagy ha nem akarok, nem figyelek. Ahol senkit nem zavar, hogy én nem az előadást bámulom nagy szemekkel, hanem inkább a könyvből próbálok meg tanulni. Vagy. ültessenek legelőre, szintén egyedül, ültessenek mögém két embert akit ki nem állhatok és akkor is tudok figyelni, rendesen tanulni.
nemakaromnemakaromnemakarom...
nyehh...