betojtam.
én ezt nem akarom és baromira félek. és ide nem jó az a poén, hogy mégiscsak eridonos vagyok. mert még néha egy eridonos is összetojhatja magát félelmében, nem? ugye szabad? könyörgöm, mondja valaki, hogy ez normális. hogy felfordult a gyomrom és a csomó ott van a torkomban és szédülök és...
belémverték azt, hogy ha nem teszek meg mindent, akkor nem fog sikerülni.
én pedig szerintem nem tettem meg mindent. sosem tudok mindent megtenni valamiért, az elszántág, na az hiányzik belőlem.
van, hogy akarni nagyon nem elég. és csak várom, hogy minden az ölembe hulljon.
szánalmas.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ismerős, olykor én is így vagyok, hogy várok, hátha valaki megoldja helyette a problémáimat vagy épp azt a bizonyos sült galambot várom, pedig 10 év van közöttünk aprótalpú. Talán egyszer kinövöd, ha már nekem nem ment. xD
Én tudom, hogy sikerülni fog! Ha izgulsz, nagyon, csak elrontod... Nagy levegő és ne azt mondogasd, hogy nem tettem eleget, hanem azt, hogy igenis meg tudom csinálni. :) Tudom, hogy mondani könnyű, de hátha működik^^
Megjegyzés küldése