Dreams by Melissa

Most, hogy minden jó és hepi, itt az ideje, hogy én azért rosszul érezzem magam.
Fogalmam sincs, hogy miért van rossz kedvem, hiszen semmi okom nincsen rá. Nah mondjuk van egy, de ahhoz már igazán hozzá kéne szoknom. Hogy le vagyok tojva. Hogy csak be lett nekem dumálva, hogy ja de jó lesz aztán mi van most? Semmi. Megkérdeztem, hogy mi lesz. Azt mondta meglátjuk. Amit én jó értelemben gondoltam és Ő is jó értelemben gondolta. Hogy ebből még lehet valami. De nem lett. És nem is lesz már. Hogy gondolhattam, hogy ez bármikor is jó lesz és meglesz.
És most mérges vagyok magamra és másra is. Rá is és arra is aki bemesélt nekem egy világot, ami nem létezik.
Mert ez a világ nem létezik. És egyedül nem tudom létrehozni.
Ez így már nem tetszik. Minden felfordult. Szerencsére semmi baromságot nem csináltam és megérti. Remélem meg fogja érteni, hogy ez így már nem kóser.

És megint fáj.

Jah...
Az újonnan kialakult klausztrofóbiámról, üldözési mániámról és pánikrohamaimról inkább ne beszéljünk.
Kezdek ismételten kikészülni.

Jöjjön már az a kurva nagy óriás és egyen meg, Őt meg ássa el.