Annyira furcsa, hogy én, aki állítólag teljesen a múltban vagyok ragadva, vagy éppen túlságosan is a jelenben élek... olyan hihetetlenül könnyedén tudok túllépni egyes dolgokon ahogyan senki más. Egyik pillanatról a másikra.
Ez most jó vagy rossz?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése