Varázslatos Tábor 2009

Aki itt hosszú mesélést várt, annak sajnos csalódnia kell, mert még úgy se tudnék elmondani mindent. Asszociálnék de félek, hogy még úgy is annyi mindent kifelejtenék... Így hát nem fogok. A lényeg még mindig ugyanaz. Nagyon szeretek titeket. Mikor elindultunk nem azt éreztem, hogy haza megyek.... hanem pont az ellenkezőjét. Azt, hogy most elhagyom az otthonom. És még most is ezt érzem.

Hol kacagok, hol sírdogálok, de tudom hogy ennek korán sincs vége. Mert nemsokára pécsi tali amit már ki is könyörögtem bár ehhez még olvasnom kell sokat, sokat. Holnap megyek füzetért amibe jegyzetelhetek. Milyen remek... De őszi tábor is nagyon várva van már. És utána meg karibál meg tavaszitali meg minden ilyesmi és egy év múlva megint tábor. Ez van bennem. Hogy még találkozunk úgyis. Sokatsokatrengeteget. Ha nem is ilyen megszervezett talikon, programokon, akkor...
... felkerekedek és bejárva az országot meg az országontúlt is, mindent és mindenkit meglátogatok.
- sóhaj. -

"Minden varázslat, a szívedből fakad,
Légy hát önmagad, mindig.
Minden varázslat a lelkedből fakad,
Oszd szét lángodat, mindig."

"Melissa nagy körmeitől,
Minden házimunkát került.
Doxy lenni ő most nem mer,
Így lett szegény bádogember."

és végül de nem utolsó sorban...
... én lettem a Bagolykő

NAGYÖLELÉSe!

azt hiszem, ennyi volna. szenvedek tovább a netemmel, bár most nagyjából működik. Persze amint ezt beírtam, megfagyott de hát... >< kopp-kopp. Milyen szerencse, hogy fabútorok vesznek körül, van hol lekopogni. Nem is olyan rossz az új szobám... Bár már most tiszta kupi. Olyan kis énes.

PUKK.