2010. március 7., vasárnap

alig fél óra alatt depressziósból átmentem idegesbe, akinek hirtelen minden a vállára zuhant, majd az egész összességében átfordult szomorúba. nosztalgiásan szomorúba. hihetetlen, hogy egy-két régi emlék felkaparászásával és egy dallal mennyi érzelmet lehet előhozni egy emberből...

azt sem tudjuk még, hogy meddig tart ez az utazás,
meddig száll velünk a cél felé ez a vitorlás,
addig is menni kell, azt hiszem,
hosszú az út...


ne tudjátok meg, mennyire hiányoztok, ti szabadság vándorai...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

te is hiányzol:(

Réka Major írta...

=[ <33