mai magyaróra.

"- te... a magyartanárunk nem tud olvasni.
- khm... a magyartanárunk nem tud BESZÉLNI."

És ami a leggázabb az egészben, hogy ez mind így igaz... és csendben szenvedek és tűröm a kulturát rövid u-val és a továbbát és az adódólagot és a hibás ragozást és a milliónyi nyelvbotlást és és és... és ha nekem hármas volt a szövegértésem mindig, neki hányas lehetett? mondjuk itt igaz, hogy nem mindegy, hogy 2-essel vagy 5-össel kapja meg valaki a tanári diplomát...

elhiszem én, hogy okos, hogy próbál még annál is okosabbnak tűnni, de a jó ég áldja már meg, 1) ez nem egyetem! 2) ez az egész nem old meg semmit 3) nem tehetek róla, hogy csak az első padig lát el, én meg pont ott ülök 4) nem mindenki olyan kis seggnyaló, mint khhhhmmm... 5) hadd legyen már saját véleményem és hadd szóljak hozzá az órához ha már kérdez minket.

ennyi. köszönöm. csóközön.
bélabácsi bekeményít, cső-csőőő. ><

[ és csendben kell továbbra is tűrnöm mert inkább legyek szürke kisegér és egy a 30-ból, mint, hogy bárki is észrevegye, hogy esetleg több van bennem. gyűlölöm ezt a felfogást. ájmszószorri... ]