az álmok, a puha képek, ahogy a selyem végigszalad a bőrödön, aztán egyszer csak otthagy és csupán a nyoma marad. érzed, ahogy vág a valóság, érzed, ahogy töri a csontodat. álomból rémálomba csöppenni. feldolgozni a halált, feldolgozni az életet. lenyalni a kanálról a mézet, kihúzni a tőrt a hasadból és lemosni róla a vért. az élet egy kihívás, te hívod ki saját magad. annyi mindent megteszel amit nem kéne és elhanyagolod azt, ami fontos. törődsz azzal aki nem érdemli meg és naivan elhiszed, hogy a felhős sötét éjszaka mögött még világítanak a csillagok. bízol a reményben, várva, hogy megvált és egyszer még jobb is lehet az élet ennél.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése