még a csatornázás előtt kút volt vödörrel, hosszú lánccal. leengedtem tiszta vízér, felhúztam tele hazugsággal. énekelj úgy, ahogy az első sorba, számolj foltokat utána, aztán fojtsd a fájdalmad borba, hogyha maradt még, hogyha maradt még a tárba.
semmi szédítő magasság, semmi rémisztő mélység,
mindenki fiatal már, mindenki halni kész rég.
mindenki érezze úgy, hogy a szíve egy ketyegő bomba,
aki ma glóriát rajzol az holnap hull mind halomba.
mindenki fiatal már, mindenki halni kész rég.
mindenki érezze úgy, hogy a szíve egy ketyegő bomba,
aki ma glóriát rajzol az holnap hull mind halomba.
én nem akarok széttörni semmit, csak azt mondom, hogy olyan nincsen, hogy mindig a jó ösvényt, hogy rövid is meg biztonságos is, meg minden. inkább vesszek el ezerszer, minthogy találjam meg százszor. a megtalálni végleg, az nagyon messze van ma, nagyon messze van a boldogságtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése