szerelmes lettem.
először az íróba, majd a könyvébe és végül annak minden egyes karakterébe, mondatába, betűjébe és az egész tényébe, hogy létezik. túlzásnak tűnhet, amit mondok, de ha a The Fault In Our Stars olvasása nem volt lifechanging, akkor nem tudom, mi lehetett volna.
a tökéletes szavakkal leírt bonyolult mondatok. azt hinnéd, hogy egy könyvet idézni lehet akár egy sorában is. a TFIOS-nak is megvannak a visszatérő mondatai, a gyakran idézettek, mégis csak akkor kapsz képet róla, ha olvastad az egészet. mert minden mondatát idézni lehetne. van ugyan, hogy úgy érzi az ember, hogy megszokta a stílust, a szavakat, a nyelvhasználatot, és általában olyankor ugranak a bekezdés végére azok a mondatok, amik pofán vágják az embert. és John Green megteheti.
azoknak, akik kedvet kapnának: igen, az utolsó pár fejezetet végigbőgtem. valahonnan onnan, hogy "I lit up like a Christmas tree, Hazel Grace." ettől a mondattól kezdve nem álltak meg a könnyek a szememben. azért, mert annyira fájt és végig annyira gyönyörű volt.
"Sometimes you read a book and it fills you with this weird evangelical zeal, and you become convinced that the shattered world will never be put back together unless and until all human beings read the book."
- John Green, The Fault in Our Stars
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése