all we do is think about the feelings that we hide ;

halsey. kávé. olvasmányok. kultúra. design. divat. identitás. reprezentáció. 

szavak, amik leírják a mindennapjaimat és mégis annyi minden hiányzik. 

tegnap slamen voltunk zsófival és arra gondoltam, hogy húha nekem is írnom kéne. és hazaértem és elolvastam a régi dolgaimat és rájövök, hogy én írok, csak keveset. és csak nekem szól. és csak nekem fáj vagy csak én nevetek rajta. és nem akarom megosztani magamat mint egy linket. mit mégegy öt sort a szövegek hálójában. mert csak elvesznék mégjobban mindenben és magamban.

és lehet megint csak kifogásokat keresek.

there is a world inside of me ;

fejvesztett rohangálások közepette úgy döntöttem, hogy az eheti kedd délelőttöt is inkább kihagyom és rendezem az agyamban a világot ha már máskor nincsen rá kapacitásom. nem tudom, hogy tényleg túlvállaltam e magam vagy bele lehet ebbe jönni, vagy bele is kell jönnöm. valószínűleg az utóbbi.  meg kell szoknom, hogy levegővétel nélkül kapirgálok az óceán fenekén, de remélem egyszer rájövök majd, merre van a felszín és nemsokára már egy strandmatracon fogom süttetni a hasamat. ez a terv. aztán a valóság valószínűleg nem így fog kinézni.

ami a tényleges updatet illeti: egyetem, meló, valamennyi szocializáció, majd még több egyetem vagy ahhoz kapcsolódó szabadidős tevékenységek, mint például szakszövegek olvasása vagy csupán rendszerezése, esetleg beadandó készítés vagy előadásokra járás. vivivel találkozunk úgy hetente egyszer-kétszer amikor éppen egyikőnk sem alszik (ő délelőtt, én este) vagy egyetemen van/dolgozik (én délelőtt, ő este). tökéletes harmónia, így tényleg elkerülhetőek a konfliktusok, csak többet kéne a mosogatásból vállalnom. 

a lényeg az, hogy már látom az utat amin mennem kell. és ez egy nagyon jó érzés.

#nemlesztöbbszerelmesdal

 

nagyon ritkásan írok, pedig néha lehetne kevésbé ritkásabban is. beindult az első egyetemi nyár, de a meló sajna nem állt meg a kedvemért csak egy hétre, amíg lementünk velencére efottozni. a legjobb koncert díjat elég egyértelműen a pál utcai fiúk vitte el a szívemben, mert olyan szinten sugárzott a boldogság, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. fájt az arcom a vigyorgástól. a második helyen végzett a heaven street seven, de a szívemben mindig ők lesznek az elsők. lehet ez volt az utolsó koncertem velük, de mivel minden szám szövegét igazán tudom, úgy elkiabáltam a hangom, hogy nem tudom hogyan fogok holnap tanítani. a setlist megvan természetesen, még a lagzit is tudom, melyik szám. nincsen kézzel írva, mint a másik, ezen sincs rajta a gigerli (csak ezen direkt), de elnézek nekik mindent. a budapest prideos pegakornis tetoválás fehér nyoma látszik a karomon, csak körülötte sikerült lebarnulni. utolsó nap még tervezgettem mi lesz másnap, hogyan megyünk a strandra és akkor leesett, hogy vége van. 

everything is temporary.

három éve erre vár a bae bae ;

i can't even ----------------------------------

picmix #3 | leftover butterflies ;

it might sound like i'm an unapologetic bitch ;

nem vittem túlzásba a blogolást és érdekes. érdekes az, hogy magamnak írom. és így is minden benne van. egy kép, egy pár sor dalszöveg, két mondat és mindenre emlékszem. minimál.

holiday depression. mindig akkor hangolódok le ha globális boldogság történik éppen. de semmit nem így képzeltem el. semmi nem olyan, mint lennie kellene.
és nem akarom megint mindenkinek azt hazudni, mennyire jó nekem ott ahol vagyok most. mert nem. nem akarok ott lenni. nem akarok semmit. szabad akarok lenni. nevetni akarok és szeretni. és szeretve lenni. de ez nem megy ez ilyen könnyen.

ebből a kevés pontból állt az idei évem. és közte? semmi. annyira semmi. leérettségiztem, elballagtam, egyetemet kezdtem. és ennyi. és semmi nem olyan, amilyennek elképzeltem és el vagyok tévedve legbelül. kognitív disszonancia van vagy mi. and i won't take it anmore.

i don't want to.

you mean everything?

shoebox ;

•  even suffering can be a journey when you enjoy it, i spent a season in hell but only got a tan, i’m good.
• it’s funny, what separates humans from beasts is what turns humans into beasts.
• i want to be rich of heart but i can’t open my wallet so i keep spending my heart.
• when i black out, that’s when i can at least breathe. just cut me out or kill me out, i don’t care about a happy ending. don’t let me fade out.
• the sky’s underneath my feet, i’m here to get you high again.
• oh no. not again. winning means losing so let’s go till the end.
• you try to run away, run away from the world. but then you run away, run away from yourself and you don’t know the way home.
• how dare you underestimate me. the scale is different here, it’s motherfuckin do or die.
• small dissatisfaction makes the fiery flower of self-righteousness bloom.
• you may wanna see me hang my head low but sorry, i’m good.
• they say that time flies, but you keep breakin’ its wings.

babe i’m comin’ home
if you wait a little bit, i’ll be standing at the door
you won’t ever be alone
if it’s too late, i’ll be laying by your side when you open your eyes

baby i’m on my way home.

on my way back home.

uphill roads and downhill roads
i’ll take off my worn out shoes now
leaving my footsteps and footprints
in this shoebox here.

 

they did it again.