Dreams by Melissa

Ma többször is eszembe jutott egy-két helyzetben, hogy na ezt lebloggolom, de már elfelejtettem, mit akartam. Így hát most leírom, hogy drága angoltanárunk milyen aranyos.
Ma például olyan házit adott fel, amihez órán meg kellett volna hallgatnunk egy szöveget, és még órán is csináltunk egy olyan feladatot. Persze nem közösen, hogy ha esetleg senki nem tudja, majd neki is leesik, hanem mi elszórakoztunk vele egyedül és tippelgettünk. Én persze megemlítettem neki, hogy esetleg itt még van egy szöveg a kazettán és ez a feladat ahhoz is tartozik, de hát ezt ugye ki nem tojja le.
És hát most hogyan csináljam meg a házit, ha nem tudom mi történt az idióta Kidsben, mert az utolsóhoz képregény már nem tartozik, a szöveget meg nem vettük? Na mindegy. Kívánok neki szépeket mert ez nem az első húzása és lerí róla, hogy utál és rólam is, hogy kölcsönös. Nah mindegy.

A föci könyvünkben van egy olyan szép kastély, csak fene tudja hol van ez meg mi a neve, de tényleg olyan mint a mesékben. A Disney kastélynál egy kicsivel kisebb, ugyanúgy vannak kerek tornyai meg bástyái meg minden és valami hatalmas és beleszerettem. És most megyek rákeresni neten, mert kell róla egy színes kép is.

Nah az egyik eszembe jutott.
Azt akartam írni, hogy nagyon elegem van belőle, mert ilyen szemei hogy lehetnek valakinek? És hogy lehet valaki ilyen aranyos? És hogy tud így mosolyogni? És emögött hogy rejtőzhet egy olyan utolsó szemét, akinek hallottam? Hazudnak vagy Ő hazudik? Fenébe...