A nagy kaland (P.S.: I love you)

Az egész helyzet úgy kezdődött, hogy a Kati olyan 3/4 öt körül hív, hogy menjünk akkor el a P.S.:I love you-ra, ami 6-kor kezdődik a Dimitrovban (VMK(Városi Művelődési Központ) Szal a Dimitrov).
Összeszedtük magunkat és elindultunk, hogy hát a busz érkezése előtt még van időnk elmenni a Sparba venni valami rágcsálnivalót. Hát nem volt időnk. Tehát utána elmentünk a kisboltba, ahonnan Katikám pánikszerűen rángatott el, mert azt, hitte, hogy a mi buszunk kanyarodott be a sarkon. Hát nem a miénk volt. Tehát a délutánról maradt Szprálytommal együtt csücsültünk a buszmegálló retkes padján.Jött a busz, poénkodtunk aztán nagy nehezen még be is találtunk a megfelelő kis terembe, ahol volt egy nagy vászon meg egy kicsike TV. Bírtam volna, beindul a tv-n a film, na mindegy.
Tehát a film nagyon jó volt, sokat nevettünk, pityeregtem is egy kicsit rajta, tehát tök jó volt. bekukkantottunk előtte valami lagzira is, ahol a harmonikás jól húzta.
A hazafelé út már kalandosabb volt. Úgy fél óra múlva jött csak a buszunk, így elhatároztuk, hogy akkor elmegyünk, van a közelben valami éjjel-nappali és veszünk kaját meg innivalót, mert, hogy én éhes, a Kati meg szomjas volt. Hát... éjjel-nappalit ugyan nem, de egy üdítő automatát találtunk, így szomjan már nem maradtunk. Cherry Coce. Képzelhetitek, hogy röpködtek utána a poénok és hogy szakadt belőlem a röhögés, miután felét megittam. Köztudott, hogy az én kezembe kólát adni szigorúan tilos mert nem lehet utána lelőni. Most már Katám is tudja ezt. ^^
Én tehát elkezdtem integetni a szembejövő autóknak és valami vén pacák visszatolatott hozzánk és mivel mi leráztuk, hogy inkább megvárjuk a buszt (a buszmegállóban álltunk), megjegyezte, hogy ez tényleg jó szórakozás. Hát de nem az? Olyan jó röhögni ezeken az embereken. Most komolyan azt hitte, hogy beülünk még mellé? Ha valami húsz éves ultrahelyes srác jött volna, még azt mondom talán de még az is kétséges. Önkritika nulla. Nah mindegy.
Röhögtünk egy sort, elhatároztuk, hogy nyáron lemegyünk Kapolcsi napokra meg Völgyre meg Utcazenét végigropjuk és, hogy majd addigra TÉNYLEG megtanulunk gitározni és majd míg az egyikünk gitározik, a másik énekel. Tökjó. Csak tényleg így legyen.

P.S.: I Love You!
És köszönöm, hogy ezeket az élményeket Veled oszthatom meg. :)