az életemnek két szárnya van ;

bolond a szív, mindig remél,
mi elveszett, majd visszatér.

rájöttem, mennyire szükségem van most erre a pál utcai fiúk koncertre. nagyon-nagyon. mert "itt nem szabad most csendben maradni, fejjel a falnak kell majd rohanni." kell, hogy egy kicsit visszatérjek. szörnyen furcsán érzem magamat mostanában. kimennék a benedek-hegyre és elordítanám magam teljes erőmből. kell ma, hogy kiabáljak egy kicsit. a feszültség, ami mindenhonnan összegyűlt, egyszerűen nem tud eltűnni, és sírni akarok, de nem megy, mert olyan helyzetben vagyok, hogy nincs miért sírnom. boldognak és fesztelennek kéne lennem, de az se megy. két szék között. =] ma kikiabálom és kiugrálom magam, meg minden, aztán hétfőtől megint minden vissza a mókuskerékbe. úgy érzem, nincs mit tenni. csak venni egy nyalókát és lenni. azt kéne. lenni.

hála isten, hétvége van.
az egyiktől a másikig égetem magam.