[ lehet, hogy nem akarom megírni ezt a bejegyzést.
de azért ez itt marad emlékeztetőnek ~ ]
na jó, de.
de azért ez itt marad emlékeztetőnek ~ ]
na jó, de.
a lényeg, hogy minden nap meghal egy kicsit bennem a remény, a naiv hit vagy bizalom az emberek jóindulatúságában, nyitottságában és érdeklődésében. a szűk tűrésküszöb, a földhözragadtság, a négy fal közötti élet. hogyan lehet az, hogy valakit nem érdekel a körülötte lévő világ? nem akarja megérteni mások gondolkodását vagy nézeteit? pontot tesznek a gondolataik végére, ami véleményem szerint a legrosszabb dolog, amit ember tehet.
ha pedig sok ilyen emberrel veszed körül magad, lehet, hogy egy idő után te is pontot teszel a végére majd és elhiszed azt, amit mondanak. vagy az ellenkezője: csak azért sem. mindenki jó valamire, mást nem elrettentő példának. =] az pedig a legrosszabb, amikor azok az emberek válnak ilyen elrettentő példákká, akiket szeretsz, vagy egy kicsit is fontosak számodra, akiknek adsz a véleményére. lehet, velem van a baj, lehet, túl sok embernek adok a véleményére, túl sok embert szeretek, túl sokan fontosak számomra. de úgy érzem, nem tehetek pontot rájuk. akár egy emberre körülöttem se.
csak azért se.
ha pedig sok ilyen emberrel veszed körül magad, lehet, hogy egy idő után te is pontot teszel a végére majd és elhiszed azt, amit mondanak. vagy az ellenkezője: csak azért sem. mindenki jó valamire, mást nem elrettentő példának. =] az pedig a legrosszabb, amikor azok az emberek válnak ilyen elrettentő példákká, akiket szeretsz, vagy egy kicsit is fontosak számodra, akiknek adsz a véleményére. lehet, velem van a baj, lehet, túl sok embernek adok a véleményére, túl sok embert szeretek, túl sokan fontosak számomra. de úgy érzem, nem tehetek pontot rájuk. akár egy emberre körülöttem se.
csak azért se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése